A kerekesszékes kosarasok is bemutatkoztak vasárnap délelőtt a Hódmezővásárhelyi Kosársuli és a szabadkai Spartak Ifjúság Kosárlabda Klub közös, CB Basket III. projektjének keretében rendezett Egyenlő Esélyek Napja című programján, a Hódtói Sportcsarnokban.
Az esemény célja az volt, hogy felhívja a figyelmet a fogyatékossággal élők mindennapjainak kihívásaira, illetve bemutassa azokat a jó gyakorlatokat, amelyekből mindenki motivációt meríthet a hétköznapokban is.
A meghívott vendégekkel – Suba Róbert paralimpiai ezüstérmes, kétszeres Európa-bajnok kajakozóval,
Major Endre olimpikon kerekesszékes asztaliteniszezővel és Kurucsai Szabolcs motivációs előadóval, az Árbóc Közhasznú Egyesület alapítójával, valamint a Mozgáskorlátozottak Csongrád Megyei Egyesületének elnökével – Süli Róbert beszélgetett. Ezt követően a vásárhelyi és a szerbiai kosaras gyerekek próbálhatták ki, milyen kerekesszékkel közlekedni a pályán, kosarazni vagy akár asztaliteniszezni benne ülve.
– Szerintem nagyon nehéz kerekesszékben. Nem tudom, hogy akik mozgássérültek, vagyis nem tudják használni a lábukat, hogyan tudnak vele közlekedni és sportolni. Én menni tudtam vele, de kanyarodni nagyon nehéz volt, mert nem éreztem a szék mozgását. Annak, aki mozgássérült, talán az lehet a legnehezebb, hogy a kerekesszékkel haladnia kell, közben pedig a labdát is pattogtatnia, és nem könnyű egyszerre a két dologra figyelni – mondta Herczegh Milán, a Kosársuli U14/A csapatának tagja, aki maga is kipróbálta, milyen a kerekesszékkel manőverezni, szlalomozni.
Kurucsai Szabolcs a saját életútját tárta a gyerekek elé. – Azokról az életszakaszokról próbálok mesélni, amelyeket – úgymond – a hátizsákjukba el tudnak tenni. Lehet ez a közlekedés, a mindennapi élet, vagy az, hogy én a csúcsomon voltam, majd egy szakadékba kerültem, amikor elveszítettem a látásomat. És arról is beszélek, hogyan kapaszkodtam ki onnan, és hogy lehetek most újra a csúcson: háromgyermekes apa vagyok, van egy vállalkozásom, és mindennel foglalkozom, ami motiváló. De nem azért, hogy híres legyek, hanem hogy az emberek egy hiteles személytől halljanak olyan történeteket, amelyek erősítik őket. Hogy ha rossz dolog éri őket, gondoljanak arra: itt egy fiatalember, aki ezen túl tudott lépni. Vagyis soha nem szabad feladni, mert mindig van remény – mondta.
Vojtek Aurél, a pécsi Rolling Basket kerekesszékes kosarasainak csapatvezetője még 1967-ben, 12 éves korában kezdett el kosarazni, akkor még ép játékosként. Játszott az NB II-es Pécsi Ércbányászban, majd tíz évet a PVSK-ban az NB I-ben. A vásárhelyiek ellen is pályára lépett, a Hódtói Sportcsarnokban is.
– Miután megromlott az egészségem, Pécsre került egy kerekesszékes Magyar Kupa. Ekkor több kosárlabdás vezető úgy döntött, hogy meg kellene alakítani a pécsi kerekesszékes csapatot is, mert nálunk is sok a mozgássérült. Azonnal vállaltam, és beültem a székbe. Annak ellenére, hogy több térdműtétem és protézisem van, egészségesnek vagyok minősítve, így nagy örömmel segítem a kosárlabdázókat. Amikor elkezdtük, még a klinikáról hoztuk a tolószékeket. A mostani már rám van szabva, ahogy mindenkié egyedi – az egészségi állapottól függően alakítják ki – vázolta a kerekesszékes kosarazás kezdetét és körülményeit. – Óriási élmény így sportolni, főleg azokkal együtt, akik korábban soha nem sportoltak, sőt tévés közvetítéseket sem néztek. Látni az élményt és az örömöt az arcukon, amikor valaki kosarat dob, labdát vezet vagy jól passzol! Ez egy csapatjáték, ami összehozza a srácokat – még azokat a mozgássérülteket is, akik el sem tudták volna képzelni, hogy valaha sportolhatnak – tette hozzá.
– Ez az Esélyegyenlőség Napja is arról szól, hogy elfogadók legyenek a gyerekek. Tudják értékelni, kinek milyen nehézségei vannak az életben, legyen valaki mozgáskorlátozott vagy bármilyen hátránnyal élő. Ismerjék meg, hogyan élnek ezek az emberek, és hogyan tudják továbbvinni az életüket. Hiába törik meg az életük, mégis teljes értékű életet tudnak élni. Fontosnak tartjuk, hogy sportolóink halljanak erről – és ne csak ők, hanem a Szabadkáról érkezett barátaink is –, hogyan lehet úgy élni, ha valaki vak vagy mozgáskorlátozott – mondta Szabó Attila, a Vásárhelyi Kosársuli projektmenedzsere.
Az Egyenlő Esélyek Napja megrendezését az Európai Unió határon átnyúló Interreg Magyarország–Szerbia programjának támogatása tette lehetővé.