A Németh László Városi Könyvtár és a Kárász József Irodalmi Kör tagjai koszorúzással és irodalmi műsorral emlékeztek meg ma délután a vásárhelyi író halálának 29. évfordulója alkalmából.
Az emlékezők megkoszorúzták az író, a Kohán György utca 3/C szám alatti ház falán elhelyezett emléktábláját, majd a Németh László Városi Könyvtárban, a Kárász József Irodalmi Kör tagjainak közreműködésével irodalmi est kezdődött.
Kárász József 1914. május 12-én született Szegeden, és 1996. november 9-én hunyt el Hódmezővásárhelyen. 1932-ben érettségizett a Református Bethlen Gábor Gimnáziumban, ezt követően Sárospatakon teológiát hallgatott, majd Kolozsváron folytatta tanulmányait. Műveit az Erdélyi Helikon, az Ifjú Erdély és a Pásztortűz közölte. Részt vett a Hitel című folyóirat alapításában. Teológiai tanulmányait Budapesten fejezte be, majd 1935-ben tért vissza Hódmezővásárhelyre.
Az Egyetemi Kör tagjaként jelen volt a Márciusi Front megalakulásánál, és szerkesztette a Hidat, a Márciusi Front rövid életű lapját. A népi írók elleni perek idején egy, a védelmükben írott cikke miatt kéthavi fogházra ítélték. 1938 és 1944 között az Egyedül Vagyunk technikai szerkesztőjeként, 1940 és 1944 között pedig az Új Magyarság újságírójelöltjeként dolgozott.
1939-ben a Stádium Kiadó alkalmazta, itt jelent meg első regénye, a Tanya. 1941-ben két újabb kötettel jelentkezett. 1945 májusában háborús bűnösség vádjával letartóztatták és börtönre ítélték, 1948-ban szabadult. 1993-ban a Legfelsőbb Bíróság felmentette a háborús bűnösség vádja alól.
Csak 1956 elejétől jelenhettek meg újra írásai – a Vásárhelyi Szóban, a Tiszatájban, majd 1957-ben új kötete, A gyújtogató. 1958-ban került az akkor Hódmezővásárhelyen működő Csongrád Megyei Könyvtárhoz, ahol a helyi sajtó feltárásának megkezdésével új utat nyitott a helytörténeti kutatásban.
Regényeiben – például a Templomkerülőkben, a Krétáshátúban vagy A kitüntetésben – nemcsak a vásárhelyi helyszínek ismerhetők fel, hanem megőrizte bennük a vásárhelyi szóhasználat ízeit is. És ábrázolta a nehéz sorsú gyerekeket és felnőtteket, gyakran önéletrajzi elemek alapján.
Saját magát a népi írók közé tartozónak tekintette, ő volt közülük az utolsó, aki regényeket írt.