Huszonegy kiállító alkotásaiban gyönyörködhetnek a látogatók a Csúcsi Olvasókörben vasárnapig, naponta délelőtt 9 és 12, valamint délután 2 és 5 óra között.
A sokféle, az alkotók kreativitását dicsérő tárlat az olvasókör évente megszokott bemutatkozását jelenti – még akkor is, ha a résztvevők száma és személye időnként változik, ahogy az is, hogy éppen milyen munkákat mutatnak be az érdeklődő nagyközönségnek.
– Az az igazság, hogy tagjaink is szorgalmazzák, hogy rendezzünk egy-egy ilyen kiállítást, és mi is nagyon örülünk neki, hogy helyet tudunk adni – árulta el Kis Imréné. – Ők megvalósítják elképzeléseiket, és elhozzák ide nekünk horgolásaikat, festményeiket, különböző gobelinjeiket. Nagyon örülünk, hogy évente egyszer be tudjuk ezeket mutatni, és meg tudjuk szervezni ezt a rendezvényt – tette hozzá az olvasókör vezetője.
A kör ezzel is szeretné becsábítani azokat, akik esetleg még nem ismerik a Csúcsi Olvasókört, és nem tudják, milyen sokféle tevékenységet folytatnak ott a tagok.
Igazi kakassereget állított ki az eddig négyszáz darabot számláló gyűjteményéből a kakasszéki Labádi Sándor.
– Amikor 2010-ben nyugdíjba mentem, a kollégáim egy kakast ajándékoztak nekem – mutatta a különböző anyagokból – kerámiából, fából, műanyagból és fémből – készült, változatos méretű és színű tarajos jószágok egyikét. – Azóta nincs megállás: a külföldön élő rokonaim sem jönnek haza kakas nélkül, járom a vásárokat is. Sőt, amikor a feleségem elküldött a takarmányboltba, és ott is megpillantottam egyet, nem hagytam ott. Másodjára a másikat sem – csak a takarmányt, amiért mentem – tette hozzá nevetve, felvillantva kakasgyűjtési szenvedélyének mélységét.
Azt is elárulta, hogy gyűjteménye mostanában már nem nagyon gyarapszik, mert a piacokon nehéz új darabot találni. De a kakasszó így is vele marad, mert otthon, amikor kinyitja az ajtót, minden alkalommal kukorékolás fogadja.
Szlávikné Búzás Irén saját festményeit vitte el a kiállításra. Mint mondta, immár csaknem ötven éve rajzol és fest: egykor Füstös Zoli bácsi rajzszakkörébe járt, amely az akkori Petőfi Művelődési Központban működött. A nyugalmazott tanítónő – aki a Wass Albert Irodalompártoló Egyesület tagja, és a maroslelei általános iskolából ment nyugdíjba – elárulta, hogy nemcsak fest és rajzol, hanem strucctojásokat is farag és fest.
A megnyitón közreműködött Barna Pál (klarinét( valamint a Péczely Attila diákjai, Dudás-Szabó Éli, Bikádi -Eácz Vivien valamint Szabó Hermina tanárnő (hegedű).
