Dr. Kajdi József Antall József miniszterelnöki hivatalát vezette, csütörtök délután 5 órától a hódmezővásárhelyi városházán tart előadást. Most Molnár Róbert beszélgetett vele, aki politikai pályafutását 1989-ben kezdte.
Dr. Kajdi József fiatal, pártonkívüli jogászként vett részt 1986-tól az Igazságügyi Minisztérium új jogalkotási programjában a reformer gondolkodású Kulcsár Kálmán minisztersége alatt. Mint meséli, a pártvezetés érezve a gorbacsovi peresztrojka és glasznoszty szelét, hozzálátott azoknak a sarkalatos törvényeknek az előkészítéséhez, amelyek 1990-re lehetővé tették Magyarországon az első szabad választások megtartását.
– Hogyan lett önből Antall József első számú embere, miközben a rendszerváltást megelőző időszakban épp az akkori kormány oldalán dolgozott, még ha pártonkívüliként is? Ma ez elképzelhetetlen lenne.
– A Gorbacsovval kezdődő változások egyértelművé tették az MSZMP vezetői számára, hogy a nép ellen már nem tudnak hatékonyan fellépni, bár Grósz Károly akkoriban azt mondta, hogy a „jogászok jégre vitték a politikát.” A változások azonban elkerülhetetlenné váltak, az ország csődközelben volt, és az is benne volt a pakliban, hogy a párt a csőd elől menekülni szeretett volna. 1989 júniusában aztán létrejött a Nemzeti Kerekasztal, amelyben az állampárt, az ellenzéki szervezetek és más társadalmi csoportok is képviseltették magukat. Itt nemcsak politikai döntések születtek, hanem a jogrendet érintő alapvető szakmai kérdések is terítékre kerültek. Én abban az albizottságban dolgoztam, amelynek tagja volt az akkor még alig ismert Antall József is. Három hónapon keresztül tárgyaltunk. Az üléseken figyelt fel rám az asztal túloldalán ülő Antall, aki, mint utóbb kiderült, már korábban is hallotta az egyik előadásomat.
– Elmondható, hogy egy bizalmi kapcsolat alakult ki önök között?
– A kerekasztal tárgyalásokon elsősorban szakmai bizalmi kapcsolat alakult ki, emberi bizalmi kapcsolat csak később. Amikor az MDF 1990-ben megnyerte a választást, felkért a kormányhivatal élére. Öt feltételt támasztott velem szemben, ezek egyike az volt, hogy a Miniszterelnöki Hivatalt vezető személy legyen pártonkívüli szakember. A kormány megalakulásával kezdetét vette életem legnehezebb, de talán legszebb három és fél éves időszaka. Ez a munka Antall József halála után Boross Péter miniszterelnöksége alatt is folytatódott, azonban azt már nem akartam megvárni, hogy a Horn Gyula vezette kormány menesszen, ezért magam kértem a felmentésemet a közigazgatási államtitkári tisztség alól.
– Most csütörtökön 17 órakor előadást tart a vásárhelyi városházán. Bizonyára sokat mesél majd ezekről az időkről, de engedje meg, hogy megkérdezzem: milyennek látta a rendszerváltás előtti és milyennek látja a mostani magyar társadalom erkölcsi, morális állapotát?
– Sajnos azt kell mondanom, hogy 1989-ben jobb volt a társadalom morális szintje, mint ma. Korántsem voltak olyan mély árkok a közéletben, mint manapság. Igaz, akkoriban a társadalom is naivabb volt: sokan azt gondolták, hogy a rendszerváltással és a piacgazdaság bevezetésével csettintésre mi is Ausztria leszünk. Ez természetesen nem következett be, emiatt sokan csalódtak. Ám 35 évvel az első szabad választások után sem élünk úgy, mint az osztrákok. Ma pedig egyenesen katasztrofálisnak látom a társadalom erkölcsi nívóját, amelyet tudatosan romboltak le. Tudatosan tették közönyössé az embereket, hogy ne foglalkozzanak a közélettel. Ezért butították le az oktatást is, mert nem kellenek a kiművelt emberfők, mert még a végén látni fognak és tájékozottak lesznek.
– Pedig Antall József halálakor az a hír járta, hogy a halálos ágyán Orbán Viktort jelölte ki majdani utódjául.
– Ez hazugság, nem igaz. Az viszont igaz, hogy a miniszterelnök úr élete utolsó napjaiban körülbelül száz politikust hívott fel és búcsúzott el tőlük. Köztük volt Orbán Viktor is, Tölgyessy Péter is, de voltak szocialista és SZDSZ-es politikusok is. Antall József nem ellenségként tekintett az ellenzékre. Ebben is teljesen különbözött Orbán Viktortól.
– Ma mindenki ellenség, aki nem úgy gondolkodik mint Orbán és a kormány.
– Valóban.
– Naiv lesz az én kérdésem is. Ha ma a kormány felkérné, hogy vezesse a Miniszterelnöki Hivatalt, elvállalná?
– Szó sem lehet róla! Egyébként 1998-ban Stumpf István megkeresett és felajánlotta, hogy legyek újra közigazgatási államtitkára a kormányhivatalnak, de akkor sem vállaltam el.
– Miért nem?
– Mert már akkor is látszott, hogy Orbán Viktor nem egy Antall József. Már ifjú ellenzékiként is láttam, hogy Orbánt semmi más nem érdekli, csak a győzelem és a hatalom. Kormányra kerülésük után és az eltelt időben ez sokak számára már világossá vált. Orbán az a fajta politikus, aki – hogy focihasonlattal éljek – képes még az ellenfél után is rúgni. Az elmúlt évek megmutatták, hová vezethet az, ha valaki tudatosan „felrúgja” a játékszabályokat, lebontja a fékeket és ellensúlyokat.
– Mit gondol, ha Antall József ma élne, hogyan vélekedne Orbán Viktorról?
– Kétségem sincs afelől, ha Antall József ma élne, Orbán Viktor legnagyobb kritikusa lenne.
Dr. Kajdi József a hódmezővásárhelyi Városháza dísztermében csütörtökön tart nyilvános előadást és válaszol az érdeklődők kérdéseire.