Jogtudománnyal foglalkozó egyetemi oktatók és kutatók közzétettek egy nyilatkozatot Nyílt levél az Országgyűléshez a közjogi tisztségviselők leváltásáról címmel. Ebben deklarálták, hogy támogatják a NER hivatalban maradt vezető közjogi tisztségviselőinek a leváltását. Megfogalmazásuk szerint alapos megfontolás után jutottak erre a „nehéz döntésre”.
A jogtudósok emlékeztettek, a választás után Magyar Péter miniszterelnök lemondásra szólította fel a köztársasági elnököt, a Kúria, az Országos Bírói Hivatal, az Alkotmánybíróság, az Állami Számvevőszék, a Gazdasági Versenyhivatal és a Médiahatóság elnökét, valamint a legfőbb ügyészt. Akkor azt is jelezte, ha nem mondanak le, az Országgyűlés az Alaptörvény módosításával fogja eltávolítani őket a hivatalukból. Mindez z a levél szerzői és aláírói szerint példátlan lépés lenne, de „kivételes indokból, igazolható célok érdekében és megfelelő jogi eszköz alkalmazásával” megtörténhet. Kivételes indoknak a demokratikus jogállam helyreállítását nevezték.
Úgy vélik,
a közjogi tisztségviselők a köztársasági elnöktől az alkotmánybírákig és a legfőbb ügyésztől a Kúria elnökéig lényeges szerepet játszottak az autokrácia kiépítésében és fenntartásában. Döntéseik és mulasztásaik miatt osztoznak a felelősségben a kirekesztett egyéneket és csoportokat ért tömeges jogsérelmekért, valamint a rendszerszintű vagyoni visszaélésekért, a közjavak magánkézbe való átjátszásáért és az így előidézett szociális igazságtalanságokért.
Mivel a közjogi tisztségviselők a végsőkig lojálisak maradtak az autokratikus hatalomhoz, ezért helyrehozhatatlanul hiteltelenné váltak. Akármilyen döntéseket hoznának a jövőben, ők hatalomfüggő és részrehajló döntéshozóknak bizonyultak, akik nem a törvény szelleme és betűje alapján járnak el. Megbízatásuk fenntartása meggátolná a demokratikus jogállam helyreállítását. Hiteles működés csak új vezetőkkel lehetséges”.
Ugyanakkor arra figyelmeztették a parlamenti többséget, hogy a személycserék során önkorlátozó módon járjanak el.
„Egyrészt indokolt elkerülni az olyan színlelt, »trükkös« megoldásokat, amelyek az autokratikus időszakot jellemezték. Az eljárásjogi értelemben ugyan szabályos, de a valódi célokat elrejtő átalakítások rosszhiszeműek, ezért nem a demokratikus jogállam építőkövei. Másrészt célszerű törekedni arra, hogy a halaszthatatlan személycserék ne járjanak együtt az államszerkezet és a hatáskörök végiggondolatlan megváltoztatásával. Stabil konstrukciót átfogó alkotmányozás során lehet jól kialakítani, nem a különleges helyzet által kikényszerített, rendkívüli beavatkozásokkal.
Harmadrészt, az önkorlátozó személycserék akkor lehetnek a fékek és ellensúlyok helyreállításához vezető első lépések, ha az új közjogi vezetők kiválasztására nyilvános eljárásban, szakmailag elismert testületek bevonásával és etikai szempontok figyelembevételével kerül sor. A kivételes, átmeneti helyzetben ez garantálhatja, hogy az Országgyűlés hiteles, pártatlan és alkalmas személyeket választ meg az autokrácia közjogi tisztségviselői helyett
– fogalmaztak nyílt levelükben a jogtudósok.
Magyar Péter május 31-ig adott időt a köztársasági elnöknek az önkéntes lemondásra, amelyet Sulyok Tamás nem tett meg, így június elsején reggel a miniszterelnök meglátogatta az államfőt a Sándor-palotában, majd bejelentette, hogy az országgyűlési többség Alaptörvény-módosítással fogja elmozdítani posztjából Sulyokot. Tisztségének megtartása érdekében Sulyok Tamás a Velencei Bizottsághoz és az Alkotmánybírósághoz fordult.