Lejátszotta utolsó bajnoki mérkőzését a Hódmezővásárhelyi leány Kézilabda Club U18-as csapata a korosztályos bajnokságban. Azt már a mérkőzés előtt tudták, hogy az egész éves nagyszerű teljesítménynek köszönhetően a tabella második helyén végeznek. A lányok a meccs utolsó két percét sírva játszották.
A kifejezetten tetszetős játékkal kirukkoló Gyömrő ugyan okozott kellemetlenségeket, de összességében teljesen megérdemelt győzelemmel búcsúztak a lányok a bajnokságtól és a hazai pályától egyaránt.
LU18 II. – Kelet
Hódmezővásárhelyi LKC – Gyömrői KA 43–36 (25–18)
Balogh Imsi Sportaréna – 80 néző
Jv.: Milyó, Réti
HLKC: Filip (k), Török (k), Pécsi (k) – Mihály, Nagygyörgy 1, Csenteri 7, Hornok 1, László, Balázs P., Dobsa 8, Mészáros 6, Balázs K. 5, Tóth 1, Elek 2, Molnár 11, Kis 1
Beslin Anikó vezetőedző: – Már a mérkőzés előtt be volt biztosítva a bajnoki második helyezésünk, ezért emiatt nem kellett aggódnunk, csak »játszani« kellett. Jól is kezdtünk, gyorsan alkalmazkodtunk a vendégek védekezéséhez. Az első 10 percben ugyan még fel tudott zárkózni a Gyömrő, de szép lassan növeltük a különbséget, leginkább a szélső posztokról Balázs Kata és Csenteri Zille értékesítette szép számmal a helyzeteket. Szép és színvonalas támadásokkal szórakoztattuk a nagy számban megjelenő szurkolóinkat. A második félidőre hétgólos előnnyel érkeztünk, amit végig meg tudtunk tartani. Fiatal játékosaink is megmutatták magukat: Elek Hanga és Nagygyörgy Rebeka leginkább kemény védekezésükkel hívták fel magukra a figyelmet. Török Laura viszont sajnos az első félidőben lesérült, kívánunk neki gyors felépülést! Őt váltotta a kapuban Pécsi Petra, aki jó pár védéssel bizonyított. A győzelem nem volt kétséges, megdolgoztak érte a lányok. Gratulálok mindenkinek! Egy korszak most lezárult. A csapat gerincét alkotó, 2008–2009-es születésű játékosaink: Balázs Kata, Dobsa Jázmin, Koncz Lina, Mészáros Anna, Mihály Zsóka, Molnár Fanni és Török Laura jövőre új útra lépnek életükben. Lesznek, akik folytatják a sportot, és lesznek, akik másban keresik majd életük lehetőségeit. Kívánok nekik nagyon sok szép pillanatot, sikert és legalább annyi küzdeni tudást, akaraterőt, amit az elmúlt években megtapasztalhattam általuk. A mérkőzés végét nosztalgikus, elérzékenyült hangulat uralta. A lányok sírva játszották le az utolsó két percet, hol az örömtől, hol a búcsú gondolatától indíttatva. De azt gondolom, a nézőtéren is szép számmal voltak párás tekintetek. Köszönöm a szülőknek és a barátoknak az éveken át tartó szurkolást és támogatást, mert így tud jól működni egy csapat. Köszönöm nektek az elmúlt nyolc évet!”