Gyorsan megalkudott Imre Péter bandagazda Gajdán Ernő öreggazdával ma délelőtt a Csúcsi Olvasókör hagyományos aratóünnepén, s miután egymás tenyerébe csaptak és egy kupica pálinkával meg is pöcsételték az alkut, hét kaszás állt be a búzatáblába, hogy levágják a rendet.
Az olvasókörtől az aratóünnepi lovas, fogatos menet a mazsorettek vezetésével indult útnak a Szántó Kovács János, Teleki, Vöröskereszt utcákon haladva a Kutasi úton, végül a Jókai utcán és a Rárósi úton haladva érték el a gazda földjét.
– Úgy tudom, 1993-ban rendezte a kör az első aratóünnepét, s azóta majd minden esztendőben tartottunk ilyet, kivéve a pandémia időszakát és azt az egy évet, amikor a rossz, csapadékos időjárás miatt nem lehetett – mondta Kis Imréné. A Csúcsi Olvasókör elnöke hozzátette: – Azért tartjuk fontosnak mindezt, hogy a mai fiatalok, a mostani felnövő generáció is tudja, hogyan kerül egyáltalán a kenyér az asztalunkra. Bemutatjuk, hogy régen hogyan történt az aratás, amikor még kaszával vágták a gabonát a férfiak, majd a marokszedők kötöttek belőle kévét – igaz, már azt géppel csépelték ki.
Az aratók meg sem álltak az SZTE Tangazdaság Rárósi út végi táblájáig, ahol a helyet a céget vezető Tóth Ferenc biztosította, s amely egy részén már a kombájnok arattak.
Itt előbb Német László esperes mondott áldást, mondván: nagyon meg kell becsülni az olvasókört, hogy megtartja az aratóünnep hagyományát. Majd megszentelte a búzatáblát, az új kenyeret, és megáldotta az aratókat.
Gajdán Ernő öreggazdával Imre Péter bandagazda alkudta ki az aratás árát. Az alku ugyan 20 százalékról indult, mondván, az aratóknak sok éhes szájat kell eltartaniuk, de a gazdával végül 15 százalékban, illetve élelmen alkudtak meg, s csaptak egymás tenyerébe, hogy az alkut – ügyvédi bélyegzés vagy ellenjegyzés helyett – egy kupica pálinkával pecsételjék meg. Majd a hét kaszás felszerelte és megélezték a kaszákat, s nekiláttak rendet vágni a táblában. Olyan lendülettel, hogy a marokszedő lányok, asszonyok az elején alig tudtak a nyomukba érni.
Gila István, az aratóünnep szervezője, – aki egyénileg 130 hektáron gazdálkodik, és egy 600 hektárt művelő vállalkozás vezetője is, – azt mondta, hogy két napja kezdtek el aratni. – Búzából jó közepes termés várható, de a minősége jó lesz. Nem volt csapadék, így nem kellett a fuzárium gomba ellen védekezni, de a levéltetvek miatt kétszer-háromszor is permeteztünk – mondta. Hozzátette, hogy 2020-ban fordult az időjárás a mostani, nagyon szárazra. 2022-ben csak 3 tonna búza termett egy hektáron, ami nagyon kevés, s a csapadékhiány miatt már a kukorica nagy részét le kellett silózni, mert csövet már nem tudott növeszteni. A napraforgó is csak 1 tonna terméshozamot produkált. Azt is elmondta, hogy Csongrád, Békés és Szolnok vármegyékben a kukorica vetésterülete azóta harmadára csökkent. Rengeteg napraforgó került a helyükre, aminek terméshozama a 2020 előtti 3,5 tonna körüliről mára 2,5–2,8 tonnára csökkent.
A gazdák által tapasztalt szomorú fejlemények az aratóünnep résztvevői jókedvét nem vették el. Néhányan kisebb gyerekkel is érkeztek. Dán István és felesége, Dán Istvánné Nagy Ildikó azt mondták, hogy minden esztendőben eljönnek az aratóünnepre, s most elhozták a második osztályt végzett unokájukat, Dán Bencét is. – Édesapámnak és nagyapámnak még voltak annak idején jószágaik, tehenük és lovuk is otthon, így az ellátásukhoz kaszálni is kellett. Édesapám ezért engem is megtanított rá, ahogy arra is, hogyan kell kikalapálni és kifenni a kaszát – árulta el Dán István, aki azonban nem az aratóbanda tagja volt, hanem a menet hangulatát adó zenekaré. Hozzátette, hogy az aratóünnep a gyerekkori élményeit idézi fel, Bencét pedig most azért hozták magukkal, hogy ő is lássa, régen hogyan takarították be a kenyérnekvalót.
