Hiába esett az eső, százak voltak kíváncsiak a XXXIX. Szent György-napi Juhásztalálkozó különféle programjaira, a szakmai rendezvényekre, az azokat kísérő eseményekre és a juhokra is. A találkozó ma délelőtt kezdődött az SZTE Mezőgazdasági Kara és a Magyar Juh- és Kecsketenyésztő Szövetség szervezésében, a Hód-Mezőgazda Zrt. kiállítási centrumában.
Hetven éve állt juhásznak a székkutasi pusztában ma is ezt a mesterséget űző, ma már 88 esztendős Kis Miklós, aki azt mondta, hogy amikor még csak kezdő volt, az idősebb juhászoktól kellett ellesnie a szakmai fortélyokat, és persze kellett egy jó terelőkutya is, mert anélkül nem lehet boldogulni. Neki több olyan kutyája is volt, amelyik igazán értelmes volt, nem olyan hűbelebalázs.
– Ha újra kellene kezdenem, akkor is csak juhász lennék. Van ennek jó oldala és rossz is. Én nagyon szerettem elletni, mert tudtam annak a kis jövevénynek örülni. És annak is, hogy egy kis életet segítettem a világra. De én mindent élveztem, még a fejést is, pedig az elég fogós munka – mondta.
Hozzátette, hogy ma 150 darabból áll a nyája, amelyet Székkutas határában legeltet. Arról is beszélt, hogy ahogy a jó papnak, úgy a jó juhásznak is sokat kellett tanulnia az eltelt hetven év alatt.
– Nagyon sok régi betegség megszűnt. Amikor édesapám keze alatt 1954-ben bojtárnak állva kimentem a Ficséri-pusztára, ahol sokan értettek a jószághoz, még gyakori volt a kergekór. Nem tagadom, nagyon sokat kellett tanulnom a szakmát, teljesen elsajátítottam mindazt, ami a juhászbibliában le van írva.
A csanádpalotai pusztákon legeltető Dani János jelenleg mintegy 150 juhot tart, ebből általában 40–45 fejős juh van az állományban. Az elléseket úgy szervezik, hogy egész évben folyamatosan legyen tejtermelés, ezért a fejős állomány összetétele is folyamatosan változik.
– A Szent György-napi Juhásztalálkozók rendszeres résztvevője vagyok, hiszen a juhászat nem csupán foglalkozás, hanem családi hagyomány is nálunk. Hetedik generációs juhász vagyok, hiszen a családunkban több mint kétszáz évre visszamenően minden felmenőm juhászattal foglalkozott, ráadásul tejtermelő juhászként dolgoztak. Ezt a hagyományt viszem tovább.
Gazdaságában tejelő juhfajtákat tart, többek között tejelő cigáját, lacaune-t és keletfríz juhokat. Korábban kizárólag tejelő cigájával foglalkozott, azonban az idők során alkalmazkodnia kellett a változó körülményekhez. A kézi fejést egészségügyi okok miatt abba kellett hagynia, ezért áttért a gépi fejésre, ami a juhfajták részbeni cseréjét is szükségessé tette. Az új fajták már kifejezetten alkalmasak a gépi fejésre.
A megtermelt juhtejet családi keretek között dolgozzák fel. Felesége hagyományos juhtúrót és különféle ízesítésű tejtermékeket készít, például fokhagymás, metélőhagymás vagy kapros változatokat. Emellett ordát is készítenek, amelyet sokan inkább Erdélyhez kötnek, nálunk azonban szintén elérhető. Ezeket a juhásztalálkozón meg is lehetett kóstolni.
– A juhtej és a tejfeldolgozás számomra nemcsak munka, hanem szenvedély is, ezen nőttem fel, és a tejtermelés szervesen hozzátartozik a juhászathoz – mondta a csanádpalotai juhász.
A XXXIX. Szent György-napi Juhásztalálkozó ma délelőtti megnyitója előtt Gál Tibor nótákat és népdalokat énekelt, miközben citerán kísérte magát. Közben zajlott a főzőverseny is, amelyen nemcsak birkából, hanem őzből is készült étel. Hogy milyen volt az íze, azt nem vártuk meg, de ha olyan volt, mint az illata, akkor mind a tíz ujját megnyalta utána, aki elfogyasztotta.
Persze volt, aki maradt a hagyományos, megszokott ízesítésnél és természetesen a birkánál.
– A titka a jó alapanyag: jó helyről kell a birkát választani, de fontos annak feldolgozása is, ugyanis az összes faggyút le kell szedni a húsról, csak az marad, ami a rostok között van. És jó szájíz kell hozzá – árulta el a jó birkapaprikás receptjét Selyem Zsigmond.
– Mi Kunszentmiklóson – ahonnan ez a birka is való – csak sót és erős paprikát teszünk hozzá, semmi mást – mondta, miközben kavarta a kondérban rotyogó ételt. – Aztán – a birka életkorától függően – három-négy óra alatt el is készül.
– Az állattenyésztés a Mezőgazdasági Kar egyik legjelentősebb profilja, ezen belül a juhtenyésztés tölt be kiemelt szerepet, ezért rendezzük meg minden évben ezt a találkozót – árulta el Gráff Myrtill, a Szegedi Tudományegyetem Mezőgazdasági Karának docense.
– A juhtenyésztés évszázadok óta része a magyar mezőgazdaságnak, számos hagyomány és kulturális örökség kapcsolódik hozzá. Ugyanakkor a szakma jelenleg komoly nehézségekkel néz szembe, hiszen a juhállomány évről évre csökken, így a terület előtt jelentős kihívások és feladatok állnak. A juhásztalálkozó lehetőséget teremt arra, hogy a szakma képviselői összegyűljenek, megvitassák az aktuális problémákat és közösen keressenek megoldásokat. Emellett a rendezvény közösségformáló szerepet is betölt: alkalmat ad arra, hogy a résztvevők találkozzanak, beszélgessenek és jó hangulatban töltsenek el együtt egy napot, akár egy tál birkapörkölt mellett – mondta.
Hozzátette, hogy a juhásztalálkozóhoz kapcsolódó Kiskérődző Nap szakmai programként elsősorban az ágazat jelenlegi problémáira fókuszál. Az előadások célja, hogy bemutassák a lehetséges megoldásokat és irányokat a juhászat jövője szempontjából.
– A legnagyobb problémát jelenleg az állatállomány folyamatos csökkenése jelenti. A juhászat régen gyakran apáról fiúra öröklődő hivatás volt, ma azonban egyre kevesebb fiatal vállalja ezt a nehéz életformát. Az idősebb generáció fokozatosan kiöregszik, miközben az utánpótlás hiánya miatt sokan felhagynak a szakmával. További komoly kihívást jelent a globális felmelegedés hatása is. Az éghajlatváltozás következtében romlik a legelők minősége, ami egyre nehezebbé teszi az állatok megfelelő takarmányozását és ellátását – vázolta a helyzetet Gráff Myrtill.
Hasonlóan látja a kihívásokat, de az ágazat helyzetét jónak találja Holló Mátyás, a Magyar Juh- és Kecsketenyésztők Szövetségének elnöke.
– Az elmúlt években folyamatosan magas szinten alakult a bárány ára, a magyar tenyésztők pedig Európa egyik legjobb árait tudják elérni a kiváló minőségű bárányokkal. A magas ár ugyanakkor jelentős hozzáadott munkát és költséget is jelent, hiszen ezt a különösen jó minőségű, szép rózsaszín húsú bárányt csak intenzív takarmányozással lehet előállítani. A megfelelő minőség eléréséhez nagy mennyiségű takarmány szükséges, ráadásul nemcsak a bárányok, hanem az anyajuhok ellátásáról is gondoskodni kell. Az anyajuhokat egész évben legeltetni, a téli időszakban pedig takarmányozni szükséges, így az ágazat takarmányigénye rendkívül jelentős – mondta.
Hozzátette, hogy komoly problémát jelent a klímaváltozás hatása. Az elmúlt 30–40 évben a gyepgazdálkodás háttérbe szorult, ezért sok legelő állapota leromlott. Fontos lenne újra tudatosítani a gazdálkodókban, hogy a gyepek ugyanolyan értékes mezőgazdasági területek, mint a szántóföldek, ezért ugyanúgy gondozni és ápolni kell őket. A juhtartás számára a legelők mellett a téli takarmányok is nélkülözhetetlenek, amelyeket szántóföldi növénytermesztéssel – például abraktakarmányok és lucerna termesztésével – lehet biztosítani.
– A magyar bárány legfontosabb piacai az elmúlt években jelentősen átalakultak. A migráció következtében Európában megnőtt azoknak a vallási közösségeknek a száma, amelyek nem fogyasztanak sertéshúst, ugyanakkor ünnepi alkalmakra bárányhúst keresnek. Emiatt Svájcban, Ausztriában, Németországban, valamint a közel-keleti országokban is egyre nagyobb mennyiségű magyar bárány értékesíthető, de a magyar export 90 százaléka továbbra is Olaszországba megy. A szakma jövője szempontjából az utánpótlás kérdése is meghatározó. A juhtenyésztéssel foglalkozók szerint fontos megmutatni a fiatal generációnak, hogy ez a munka nemcsak nehézségekkel jár, hanem örömöt és hivatást is jelenthet. Ha a következő nemzedék azt látja, hogy ebből a munkából meg lehet élni, és emellett értéket, valamint elégedettséget ad, akkor nagyobb eséllyel vállalják majd a folytatást – sorolta.
Érdeklődőben nem volt hiány, még a legfiatalabbak körében sem, igaz, azt senki sem tudja megmondani, hány gyerekből lesz majd állattartással, ezen belül pedig juhászattal foglalkozó felnőtt.
