A terepbejáráson újkőkorszaki, Árpád-kori és későbbi cseréptöredékeket találtak azok az érdeklődők, akik szombaton kikerékpároztak a Papere területére, hogy az egykori Tarján település helyét derítsék fel, a Tornyai János Múzeum munkatársai irányításával. Két különleges, kifúrt cserépdarabra is rábukkantak.
Kerékpáros régészeti és helytörténeti túrát szervezett a Tornyai János Múzeum szombaton Paperére. A Kulturális Örökség Napjai programsorozathoz kapcsolódó felfedezőúton Vásárhely egy ősi településrészének, a középkori Tarján falunak a történetével ismerkedhettek meg a résztvevők. Csányi Viktor régész-muzeológus, a múzeum tudományos igazgatóhelyettese nemcsak azt idézte fel, hogy mit jegyeztek fel a történetírók és a 16. századi török adószedők Tarján faluról, hanem azt is, hogy a Papere két partján álló kiemelkedés – amely az Alföldön dombnak számít – milyen titkokat rejthet: akár temetőt, de egy Árpád-kori templom maradványait is.
– Bár a vásárhelyiek Peperének is hívják, valójában a Papere magas partján állunk most, egy rendkívül széles egykori folyómeder peremén. Ez a rövid, másfél–két kilométer hosszú, mintegy 150 méter széles meder valaha a Kenyere-eret kötötte össze a Hód-tóval. Azért vagyunk itt, mert ezen a kiváló adottságú kiemelkedésen régen egy kiterjedt település állt, amelynek múltját most kutatjuk – indokolta a régész-muzeológus a helyszínválasztást.
Az érdeklődők megtudhatták, hogy minden korábbi kutató a maga idejében összegyűjtötte a rendelkezésére álló információkat, amelyekhez az újabb régészgenerációk mindig hozzá tudták tenni a friss adatokat. Nemrégiben például két koponyatöredéket találtak itt, így a régészek feltételezik, hogy egykor temető is volt ezen a részen. Azt azonban nem tudják, hogy Tarján falu a középkorban miért néptelenedett el. – Ismerjük, hogy ezer évvel ezelőtt Ajtony – Csanád általi – legyőzését követően az országban stratégiai pontokon történt letelepítés. Ennek része lehetett a Nyék és a Tarján törzsbéliek megtelepítése a mai Vásárhely környékén – tette hozzá Csányi Viktor. – Régóta tudjuk, hogy a Papere mindkét magas partján jelentős régészeti lelőhelyek vannak. Azt is, hogy több korszakban lakták ezeket. A történeti források is megörökítették: Vásárhely határában a 11–16. század között létezett egy Tarján nevű település. Ez a hely természetes határokkal körülvett, kissé mocsaras, nádasos, vizesárokkal övezett, erődített terület volt. Tökéletesen alkalmas volt arra, hogy a vízi és szárazföldi útvonalakat felügyelő település jöjjön létre – magyarázta a régész, hozzátéve, hogy a Papere a vásárhelyiek múltjának olyan része, amely körül még számos kérdés van. – Ha megismerjük ennek a területnek a történetét, az itt élt emberek hagyatékát, és akár csak néhány, az egykori ékszerük a közgyűjteménybe kerül, azzal mindannyian gazdagabbak leszünk. Mélyebbre ereszthetjük gyökereinket, és jobban megérthetjük múltunkat. Erről szól az egész kutatás – fogalmazott.
Az előadás közben a múzeum szakemberei fémdetektorokkal is átvizsgálták a területet. A sok söröskupak mellett egy valószínűleg középkori csatra is rábukkantak. A résztvevők végül maguk is kipróbálhatták a terepbejárást: csatárláncban kutattak a földfelszínen található cseréptöredékek után. A régészek egy maroknyi leletet meg is mutattak nekik, hogy felismerjék mit kell keresniük. A terepbejáráson főként középkori agyagedény- és fazéktöredékek kerültek elő, köztük egy különleges darab, amelyet egykor felfüggesztés céljából fúrtak át. Néhány perccel később ennek másik felére is rábukkantak.
