Szombaton délelőtt a Kincses temetőben avatták fel a 2024-ben elhunyt Erdős Péter, Vásárhely és Mártély díszpolgára emlékművét. A festő-, szobrászművész és tanárra Hézső Ferenc festőművész és Márki-Zay Péter polgármester emlékezett.
A vásárhelyi B. Kovács Emőke szobrászművész Erdős Péter egyik, kócsagot ábrázoló rajzát öntötte bronzba, amely immár a festőművész síremlékét díszíti.
– Kedves Gizella, kedves Árpád, kedves Péter, kedves kis komám! Ismét megtört szívvel állok itt előtted, tisztelegve több mint hét évtizedes barátságunk emléke előtt. Egy fájdalmas döntéssel sajnos véget vetettél ennek a tartalmas kapcsolatnak. Elköltöztél elhunyt kollégáink közé, és most már türelemmel viseled ezt az állapotot – te, aki életedben mindig alkotó munkát végeztél. Az utóbbi időben egyre gyakrabban merülnek fel bennem azok a kedves emlékek, amelyek értelmet adtak életünknek, és megerősítették egymás iránti megbecsülésünket – mondta emlékbeszédében Hézső Ferenc, Erdős Péter egykori gimnáziumi osztálytársa, majd pályatársa.
A Munkácsy-díjas festőművész felidézte, hogy a közös tiszai, mártélyi festészeti gyakorlatok tovább gazdagították szakmai kapcsolatukat és emberi tartalmukat, amelyet a mártélyi képzőművészeti táborban végzett közös pedagógiai munkájuk, a kiállításrendezések és egyéb közös feladatok még inkább elmélyítettek.
– Az őszinte alkotásra való törekvésben mindig versenyre biztattuk egymást, bizakodva abban, hogy meg tudjuk ismételni azokat az eredményeket, amelyeket korábbi években már elértünk. Sajnos ez a lehetőség már megszűnt. Műtermedben most csend honol. Képeid árván várják és hiányolják azt a mestert, aki tudásával megalkotta őket. Péter, mindaz a terved, amelyet itt hagytál, immár egy szigorú parancs által köt ide, a temető csendjéhez! Ez a változás visszavonhatatlan, és örökre meghatároz téged. Emlékedet megőrzi közönséged, barátaid, tanítványaid, családod és mindazok, akik ismertek. Műveid ma is méltósággal sugározzák azt az üzenetet, amelyet hited szerint fontos volt közvetíteni – hogy újra és újra szívünkhöz találjon, és továbbgondolásra késztessen bennünket. A sírjel, amely előtt állunk, főhajtásra és tiszteletadásra késztet mindannyiunkat. Gondolatainkban megidézi azt az alkotó művészt, aki szerénységével és egyszerűségével mindig az értéket tartotta követendő példának – életében és műveiben egyaránt. Azt kívánom, hogy ez a sírjel legyen méltó emlék mindenki számára, aki tisztelettel gondol rá. Kedves Péter, nyugodj békében, és álmodj tovább itt, ezen a helyen – búcsúzott tőle Hézső Ferenc.
– Nekem Erdős Péter nemcsak a város egyik jelentős alakja volt, nemcsak díszpolgár, nemcsak festőművész, hanem személyes ismerősöm is: gyermekkoromból ismertem a madarász közösségből, a Magyar Madártani Egyesület előadásairól, ahol fényképeit mutatta be, jelen volt, és szinte atyáskodott a fiatalok fölött. Később, amikor az esküvőn is együtt volt a családjával – az a fénykép számomra örök emlék marad, ahogy a két kisfiú az édesanyjuk mellett áll. Ez számomra mindig egy nagyon kedves, személyes emlék lesz. Ez a síremlék is méltó Péter személyiségéhez és stílusához, ezért gratulálok a megálmodóinak és megvalósítóinak. Milyen méltó dolog, amikor egy kedves embert, egy érdemes művészt a város legkiválóbbjai között díszsírhelyen, jó társaságban helyezünk örök nyugalomra, és méltó síremléket állítunk neki – mondta avatóbeszédében Márki-Zay Péter polgármester.
Hangsúlyozta: talán nem a tárgyak, nem az anyag, hanem az emlékek azok, amelyek örökké megmaradnak. Egy mosoly rezdülése, egy kézfogás, egy közös beszélgetés – ezek az igazán maradandók.
– Az, amikor az esküvőn láttam Gizike mellett a családot, vagy amikor Erdős Péterrel beszélgettünk – ezek az örök pillanatok. Számunkra az örök az, amikor együtt vagyunk – barátokkal, családdal, szeretteinkkel, amikor sétálunk a Tisza-gáton, amikor beszélgetünk, mosolygunk egymásra. Ma, ezen a síravatón is ez történik: együtt vagyunk. És ez is az örök része az életnek. Őrizzük meg ezt a szívünkben – emelte ki Vásárhely polgármestere.
A síremlékavatón Weöres Sándor: Öröklét című versét Marton Melinda, a Bessenyei Színkör tagja szavalta el, Saint-Saëns: Hattyú című művét Zoltán Péter Príma- és Bessenyei Ferenc-díjas klarinétművész adta elő.
A síremléknél zárásként Erdős Péter gyermekei, Árpád és Márton, valamint édesanyjuk, Ványa Gizella, továbbá Márki-Zay Péter, valamint a síremlékavatón megjelentek helyeztek el koszorút és virágokat.
Erdős Péter 1938. május 16-án született, és 2024. szeptember 13-án hunyt el. Már gimnazista korában, 1954-ben feltűnt az első Őszi Tárlaton, amelyre a szervező Galyasi Miklós múzeumigazgató hívta meg. 1960-ban szerzett diplomát a szegedi Juhász Gyula Tanárképző Főiskolán, mestere Füstös Zoltán volt. 1968 és 1973 között a Magyar Képzőművészeti Főiskolán tanult, ahol mesterei Veress Sándor László és Patay László festőművészek voltak.
1974-ig rajztanárként dolgozott: 1960-tól Mártélyon, majd két évvel később a vásárhelyi Szántó Kovács János Általános Iskolában. Ezt követően szabadúszó művészként folytatta pályáját. Alkotásaiban az alföldi festészeti hagyományokat vitte tovább: tájképeket festett, emellett rézdomborítással is foglalkozott, valamint kerámiákat is készített. Hódmezővásárhelyen több, általa készített utcanévtábla és emléktábla is látható. Ő tervezte Mártély és Mindszent címerét is. Erdős Pétert élete és munkássága elismeréseként Mártély 2005-ben, míg Vásárhely 2021-ben fogadta díszpolgárává.