Bár a szakemberek folyamatosan dolgoznak a viharkárok elhárításán – ráadásul nemcsak vásárhelyi, de környékbeli egységek is segítségünkre siettek -, a feladat óriási, és bizonyára sokáig eltart még, amíg Vásárhely valamelyest visszanyeri régi képét. Sokan az idősebbek közül is úgy fogalmaznak a hétfői ítéletidő és az okozott károk kapcsán, hogy eddig még soha nem láttak, nem éltek meg ilyet.
Szerdán délelőtt indultunk neki, hogy stábunkkal felmérjük, hol tart jelenleg Vásárhelyen a viharkárok felszámolása. Több utcából kaptunk ugyanis olyan jelzést, hogy még mindig nincs áram, de a városban járva-kelve látszik, nagyon sokfelé hevernek még a letört, leszakadt ágak, vagy akár tövestől kidőlt fák.
Az egyik ilyen neuralgikus terület a Kertváros, a Takács Ferenc utcában például a leszakadt vezeték miatt még mindig nem lehet közlekedni, a szakemberek jelenleg a kidőlt villanyoszlopok helyreállításán dolgoznak.
Úgy tűnik, náluk is sokkal rosszabbul jártak a Nagy András János utca egy részének lakosai, ott ma reggelig egy szakaszon egyáltalán nem lehetett közlekedni, több egymás után álló ház kerítésére dőlt hatalmas fa vagy villanyoszlop, de van olyan ház, amelynek a tetőszerkezete és a kerítése is megrongálódott, sőt egy villanyoszlop is rájuk dőlt. A gondok jó részét maguknak kell megoldaniuk, hiszen nem közterületet érint, de a lakosok egy része még szinte sokkos lelkiállapotban van, azt sem tudja, hogy fogjon neki a romeltakarításnak, különösen, ahol nagyobb a probléma.
Szemben a Kása-erdő sem nyújt szép panorámát, az évtizedek óta itt lakók számára különösen fájó veszteség az egymás mellett sorakozó, tövestől kicsavart fák látványa. Az egyik megkérdezett férfi a könnyekkel küszködve tudott csak néhány szót mondani, annak ellenére, hogy az ő házát szerencsére nem érte kár. Áram pedig még mindig nincs minden házban. „Nem olvadt ki a hűtőjük?” – kérdezem. „Nem nyitogatjuk nagyon, de még ma is vettünk ki belőle húst, nem volt baja” – osztja meg egy középkorú úr, aki azt is elmondja, nem találnak szakembert a tető javítására. Ajánlom neki a város honlapját, ahol össze vannak szedve a segítséget nyújtó cégek. „Hogyan nézzem meg, nincsen áram, így internet sem?” – kérdez vissza, és látszik, annyira reményvesztett a történtek miatt, hogy egyelőre segítséget is nehezen fogad el. A házuknál, ahol idős édesanyjával él, hatalmas lyuk tátong a tetőn, kerítésük egy villanyoszlop és egy fa súlya alatt dőlt be teljesen. Pár házzal arrébb, egy szintén súlyosan érintett nagy háznál ellenben már serényen dolgoznak a károk eltakarításán – igaz, nem a tulajdonos, hanem távollétében azok, akiket megbízott. Végső soron itt is érezhető a jelenség, amit a régi népi bölcselet így öntött szavakba: „Szegény embert az ág is húzza”.
„Én már kenyerem javát elfogyasztottam, de én életemben még ilyen vihart nem láttam” – fogalmaz egy idősebb hölgy, Tóth Gáborné, aki 1976 óta az utcában lakik. Nála a melléképület tetejét vitte le a vihar, de, ahogy hangsúlyozza, ő még szerencsésen megúszta más környékbeliekhez képest. „Borzasztó, amit itt művelt az erdőben, az utcán”, mondja a viharról. Neki van biztosítása, abból tudja fedezni a kárát. Szerinte nagy butaság, ha valaki nem biztosítja magát ilyesmik ellen. „Elmentem ma a Kertész-köz felé, hát borzasztó, ami ott van. Hogy hogyan éltük meg a vihart? Erre nincsenek szavak” – bukik még ki belőle. De azt is elmondja még, hogy szerinte türelmesnek kell lenni a városlakóknak, hiszen „ez nem olyan, hogy hipp-hopp-varázslat, és minden rendben van”, a polgármestert pedig nem kellene bántani: „Én úgy látom, hogy mindent megtesz a városért, és az emberekért”.
Le a kalappal minden ember előtt. És azt is látom, hogy a szeretet nagyon sok embert összefogott itt Vásárhelyen. Csak türelem!
– intett mindenkit az idős hölgy ebből a különösen, sokszorosan sújtott utcából, a Kása-erdő tövestől kidőlt fáival szemben állva. Hát, türelemre, arra valóban mindannyiunknak nagy szüksége lesz a következő napokban, hetekben.