Hetvenéves korában elhunyt Tarr Béla, a magyar filmművészet egyik legismertebb és világszerte elismert rendezője, akinek Sátántangó és Werckmeister harmóniák című filmjei máig meghatározó hatással vannak a nemzetközi filmművészetre.
Január 6-án, hetvenéves korában elhunyt Tarr Béla, a kortárs magyar film egyik legnagyobb alakja, akinek munkássága párhuzamosan formálta a hazai és a nemzetközi filmművészet gondolkodását. Öröksége pedig olyan filmeken keresztül él tovább, mint a Sátántangó, a Werckmeister harmóniák vagy A torinói ló.
Tarr Béla a hetvenes években lépett be a film világába, pályája során a fekete-fehér, hosszú snittekkel, mély emberi és társadalmi kérdéseket boncolgató stílusával vált ismertté világszerte. A Sátántangó, amely Krasznahorkai László azonos című regényéből készült, mára kultikus alkotássá vált a filmművészetben; a Werckmeister harmóniák pedig a társadalmi feszültségek és az emberi létezés sötét, hipnotikus terei felé vezet.
Bár 2012 után nem készített új nagyjátékfilmet, Tarr aktív maradt a művészeti életben: installációkat készített és világszerte tartott filmes kurzusokat, így továbbadva gondolkodását és látásmódját a következő generációknak.
A magyar kultúra és a nemzetközi filmművészet gyászában ma sokan emlékeznek rá úgy, mint aki a legmélyebb emberi és filozófiai kérdéseket hozta filmnyelvre, és akinek munkái újra és újra gondolkodásra késztetik a nézőket.