84 éves korában elhunyt Mezey György. Az ő vezetésével járt kint legutóbb Magyarország a labdarúgó világbajnokságon, 1986-ban. Később ő irányította a hazai edzőképzést.
Mezey György játékosként nem ért el számottevő eredményt, ám edzőként annál inkább. Először az akkori MTK-VM csapatát vezette bajnoki bronzra az 1977-78-as bajnokságban, de 1980-ban már Mészöly Kálmán mellett ült a válogatott kispadján, mint másodedző, és ilyen minőségében megjárta az 1982-es spanyolországi világbajnokságot.
Emellett az utánpótlás és olimpiai válogatott vezetőedzője volt. 1983-tól pedig ő vezette a magyar labdarúgó válogatottat, és meg sem álltak Mexikóig, az 1986-os vb-ig. A selejtező első öt meccsét megnyerték, a számunkra már tét nélküli Hollandia elleni összecsapást bukták el egyedül a Népstadionban.
Emlékezetes volt a vb előtti, Brazília elleni, 3-0-ra megnyert felkészülési mérkőzés.
Ezek után a válogatott nagy tervekkel vágott neki a világbajnokságnak, de az első csoport mérkőzésen megalázó 6-0-s vereséget szenvedett a Szovjetuniótól. Ezután Kanadát legyőzte 2-0-ra, de Franciaországtól is kikapott 3-0-ra és így 18. helyezettként búcsúzott.
Ezekben az években a a Nemzetközi Labdarúgó-szövetség (FIFA) technikai bizottságának instruktora is volt.
Később dolgozott Kuvaitban, egy nagyon rövid időt Finnországban, ám a magyar NBI-ben töltötte messze a legtöbb időt. Bajnok lett a Kispest Honvéddel (1990-91) és később a Videoton FC-vel (2010-11).
1994-ben az NB I-es Liga elnöke. 1995 és 1996 között a Magyar Labdarúgó-szövetség (MLSZ) szakmai igazgatója, majd 1997-től az Edzőközpont igazgatójaként dolgozott. Ebben az időszakban dolgozta ki az edzőképzés új szabályait, átvezetve az Európai Labdarúgó-szövetség (UEFA) képzési elveit.
1982-ben mesteredzői címet kapott. 1985-ben és 2011-ben az év labdarúgóedzőjévé, illetve 1985-ben az év szövetségi kapitányává választották. 1988-ban Ezüstgerely-díjat kapott. 2011. augusztus 19-én Székesfehérvár díszpolgárává avatták.