A Hód-tavi csata szombati emléknapjának vívóversenye előtt a magyar és a kun vitézek együtt kerekedtek fel, hogy portyára induljanak a vásárhelyi piacra. A Kossuth térről indult gyalogmenet igencsak nagy feltűnést keltett.
Dudaszóval indította útjára a vitézeket a Kossuth téren Sipos Róbert, a XI. Hód-tavi csata emléknapjának egyik szervezője. A XIII. századi ruhákba öltözött, kardokkal és csákányokkal felfegyverzett csapat nekiindult, hogy megsarcolja a piaci árusokat.
A harcosok és a harcosnők végiggyalogolták a nem kis távolságot, s azonnal a szomjuk oltásába kezdtek, ahogy az egy fosztogató csapathoz illik. Mint kiderült, a zsákmány elszállítására kijelölt kordélyt végighúzó vitézek torka száradt ki leginkább, így a hűs itóka (ez alkalommal ásványvíz) az ő torkukon csorgott le legelőször. A portyázók – a piacon jelen lévő árusok és vásárlók nagy örömére – örömtáncot jártak, majd olyannyira felindultak a leendő zsákmány közelében, hogy Pap Róbert termelőtől nemcsak egy egész nagy dinnyét raboltak el – nagy fegyverrel hadonászva, nyomatékosított fenyegetőzés közepette –, hanem a kordéhoz kötözték a dinnyés stand egyik szemrevaló eladólányát is. A menet így vonult végig a piacon, hogy a zsákmányt ott számba vevő csapat megelégedjen a zsákmánnyal, és elinduljon vissza a Kossuth térre.
Menet közben a dinnyés standhoz visszakerült – eredeti állapotában, épen és sértetlenül – az elrabolt lány is.
– Ez, ami rajtam van, egy szkíta felszerelés, amit a nomád sztyeppei harcosok használtak – mutatta bőr páncélját Varga-Tóth Kitti Katalin, aki a lányával a túrkevei Pardúr klán tagja. – Vastag marhabőrből van, marhaínnal megfogatva. Ugyanilyen lamellás technikát használnak a mongolok és a kazahok is az őshazájukban, amely eredetileg a miénk is volt. A régészeti leletek alapján ma már tudjuk, hogy annak idején nők is felvehettek harci viseletet. A marhabőr előnye, hogy még ebben a nagy melegben is könnyebb viselet, mint a férfiak páncélruhája. Kitti maga készítette pajzsát és harci baltáját is.
XII–XIII. századi kun viseletben győzte le a távolságot és a hőséget, fém sisakban és fém arcvédőben a szentesi Vukovics Sándor, a szentesi Farkasfi Lovas és Vívóegyesület tagja. – Jellemző volt, hogy maszkos sisakokat viseltek a harcban. Elit csapatot alkottak, hiszen sokkal jobban páncélozottak voltak. Az arcmaszk nemcsak a védelmet, hanem a félelemkeltést is szolgálta – tette hozzá, azzal együtt, hogy a kunoknak hatalmas birtokaik voltak egészen a tatárjárásig. Fegyverzete és sisakja régészeti leletek alapján, kézműves munkával készült rekonstrukció. Egyébként kun vezérként volt jelen, amit jól mutatott a szakértő szemek számára, hogy az övében ott volt a kun vezéri buzogány, mellyel a csatákban irányította a hadmozdulatokat.
– Az önkormányzat azon szándéka, hogy visszahozzuk a városba az életet, és a mi elképzelésünk találkozott ezen a rendezvényen, azzal, hogy az emléknapot behoztuk a korábbi, a nagyszigeti helyszínről a városközpontba. Az ugyanis ma sem tudjuk, hogy a magyar győzelemmel végződött Hód-tavi csata pontosan hol zajlott. A város történelmét megíró Szeremlei Sámuel szerint a mártélyi síkon is volt ütközet. Szenti Tibor néprajzkutató adatközlői pedig azt is mondják, hogy a körtöltés építésekor abban nagyon sok csontváz került. A csata tömegsírja talán ezért nem került elő – mondta Sipos Róbert szervező. Hozzátette: akár városi turizmust lehetne építeni erre a rendezvényre. – A Hód-tavi csata az annyiban más, mint más típusú országos programok, hogy ez egy valós történelmi eseményen alapul.
A Hód-tavi csata emléknapja a VIII. Hód-tavi Párviadallal zárult, melyen 14 vitéz vívott meg egymással.
– Ez a tizedik Hód-tavi Párviadal, részt vettem mindegyiken, hiszen én szerveztem azokat, és a bíráskodásban is benne vagyok – de versenyzek is. Fontosnak érzem, hogy ez a jó kezdeményezés, vagyis a Hód-tavi csata emléknapja minél színesebb programokkal bővüljön. Így még több embert sikerülhet bevonzani – mondta Tóth László, a párviadalok szervezője, a szegedi Hősök Kapuja Hagyományőrző Baráti Kör vezetője, aki szerint a párviadal azért izgalmas, mint egy bokszmérkőzés vagy egy meccs, mert a két harcos egyike iránt az ember szimpátiát érez, és egy kicsit úgy érzi, mintha ő maga lenne a helyén.
A viking harcosnak öltözött Borbély László nem titkolta, hogy az élmény miatt vesz részt ezen a párviadalon.
– Nagyon élvezem ezt csinálni, talán az adrenalin miatt. Külföldön is kipróbáltam magam – mondta, hozzátéve, hogy a párbajozásnak szabályai is vannak: a könnyed változatnál fejre és karra nem szabad ütni, míg a nehezebb verziónál – ahol páncélt és sisakot is viselnek a vívók – a fejre mért találat cseng és bong, a testre mért pedig olyan, mint egy bokszütés. Szerencsére kipárnázott védőfelszerelésben vagyunk.