A Cseresnyés Kollégium társalgója az elmúlt napokban nemcsak a beszélgetésektől, hanem az izgalmas biliárdcsaták zajától is hangos volt. A döntő után a Cseresnyés Kollégium Médiaszakköre csípte el a női győztest, Bozó Angelikát egy rövid interjúra.
– Milyen érzés volt, amikor az utolsó golyó is a helyére került?
– Őszintén? Először csak néztem, hogy „ez most tényleg bement?”. Aztán, amikor leesett, hogy megvan, akkor jött az a furcsa, megkönnyebbüléshez hasonló érzés. Kicsit remegett a kezem, de nagyon jólesett.
– Milyen játékosnak tartod magad?
– Inkább tudatosan tervező típusú vagyok. Szeretem felmérni a helyzetet, nem kapkodok. Talán emiatt néha lassabbnak tűnök, de nekem fontos, hogy fejben is ott legyek minden lökésnél.
– Mit gondolsz, miben fejlődtél a legtöbbet az utóbbi időben?
– Türelemben és koncentrációban. Régebben hamar felidegesítettem magam egy-egy hibán. Most már tudom, hogy a biliárd a hibák kezeléséről is szól. Nem az a kérdés, hogy rontasz-e, hanem hogy utána hogyan folytatod.
– Volt valaki, akinek különösen bizonyítani szerettél volna?
– Leginkább magamnak, de a férfi győztesnek is meg akartam mutatni a tudásomat, akivel néha nagy csatákat vívunk. Szerettem volna megmutatni, hogy tudok higgadt maradni éles helyzetben is. Meg persze a barátaim előtt sem akartam túl hamar kiesni – azt biztos hallgathattam volna még egy darabig.
– Mennyire volt jelen az izgalom? Vagy inkább élvezted?
– Az elején még nagyon izgultam. A döntőben viszont már annyira benne voltam a játékban, hogy élveztem. Olyan volt, mintha csak mi ketten lennénk az asztalnál, minden más kicsit elhalkult.
– Mit szóltak a többiek a győzelemhez?
– Nagyon aranyosak voltak, sok gratulációt kaptam. Jó érzés volt, hogy tényleg együtt örültünk. Ez szerintem a legjobb része az egésznek.
– Lesz címvédés jövőre?
– Hát, ez nagy kérdés! Most még élvezem ezt a győzelmet, de biztos, hogy ott leszek. Aztán majd az asztalnál minden eldől.