Gulyás Pál költő, esszéista, műfordító és Németh László több mint tíz éven át tartó levelezéséről, valamint irodalmi és személyes – tehát baráti – kapcsolatáról tartott előadást csütörtök este a Németh László Városi Könyvtárban Benkő László.
A Wass Albert Irodalompártoló Egyesület „Idéző” című előadássorozata eredeti koncepciója az volt, hogy kevésbé ismert, elfeledett vagy feledésre ítélt magyar költőkről és írókról tartsanak előadásokat. Az 1899-ben Debrecenben született Gulyás Pál illeszkedik ebbe az elképzelésbe, hiszen ma már kevésbé ismert alakja a magyar irodalomnak.
A költő, esszéista, műfordító kisebb-nagyobb egészségügyi problémákkal küszködött egész életében. Az egyik szemére alig látott, és különböző betegségekkel küzdött; végül vérzékenységben halt meg. Ezek a körülmények nagyban meghatározták életútját: sok időt töltött otthon, állandóan olvasott, és – egy vidéki költőtől talán kevésbé elvárt módon – hatalmas tudásanyagot halmozott fel már iskolai évei alatt, majd később is. Számos nyelvet ismert – németül, angolul, franciául és más rokon nyelveken is olvasott –, és fordított is belőlük, önállóan vagy úgynevezett nyersfordítások alapján.
– Szellemi értelemben szorosan kötődött Németh László köréhez, valamint az úgynevezett népi írók mozgalmához. Ez az irányzat a két világháború között a „se nem jobb, se nem bal” politikai álláspontot képviselte: egy harmadikutas, sajátosan magyar utat kerestek. Gulyás Pál ezt több versében is megfogalmazta. Bár a harmadikutas elképzelések különböző okokból nem valósultak meg, jelentős szellemi tábort tudtak maguk köré gyűjteni. Iskolatársai között találjuk Szabó Lőrinc költőt és a későbbi fizikust, Bay Zoltánt, valamint több olyan személyt is, akik – bár ma kevésbé ismertek – az irodalmi életben komoly szerepet játszottak – mondta Benkő László.
Gulyás Pál és Németh László levelezéséből mintegy 450 levél maradt fenn. Ezeket Gulyás Pál lánya mentette meg a háború alatt: a bombázások közepette vonattal vitte fel Budapestre, ahol biztonságba helyezték őket. Később a lánya a Petőfi Irodalmi Múzeum könyvtárosaként dolgozott, és ő gondozta édesapja irodalmi hagyatékát. A levelezésből egy kötetet is összeállított.
– Kettőjük kapcsolata több forrásból táplálkozott. Gulyás Pál Debrecenben megalapította az Ady Társaságot, és rendszeresen hívtak meg írókat, költőket az ország különböző részeiből – a fővárosból is. E rendezvénysorozat egyik résztvevője volt Németh László is: Debrecenbe látogatott, előadásokat és irodalmi esteket tartott, és itt mélyült el barátságuk. Már korábban is volt azonban kapcsolat köztük: Gulyás Pál első verseskötetét Németh László méltatta. Érdekes módon kritikájában fenntartásokat is megfogalmazott egyes versekkel kapcsolatban, ám összességében arra a következtetésre jutott, hogy egy egyedülálló tehetségű költőt ismert meg. Gulyás Pál ekkor már több mint tíz éve jelen volt az irodalmi életben, ám vidéken maradt; verseit ugyan a Nyugat is közölte, de költői pályája később némileg ellaposodott – mondta az előadó.
A levelezésükből rendkívül sok minden kiderül. A kezdeti, formális megszólítások („Tisztelt Uram”) idővel bensőséges hangvételű levelekké alakultak. A legapróbb családi és magánügyeket is megosztották egymással, miközben természetesen a kortárs irodalom kérdéseiről is rendszeresen eszmét cseréltek.
Amikor elindították a Válasz és a Tanú című folyóiratokat, az közös vállalkozás volt. Gulyás Pál azonban – önálló, különutas alkotóként – hamar konfliktusba került velük, így irodalmi útjaik részben elváltak, barátságuk azonban megmaradt. Sőt, olyannyira, hogy Németh László 1943-ban – Gulyás Pál halála előtt egy évvel – szőlőskertet vásárolt Debrecen környékén, nem messze attól a kis szőlőtől, amely Gulyás Pál családjáé volt. Hosszú rábeszélés után költözött oda, és megpróbálta megvalósítani az úgynevezett „kertmagyarország” eszményét: nyugodt, alkotásra alkalmas, vidéki irodalmi közeget kívánt teremteni maga körül.
Az esten közreműködött Hegyiné Csernus Mariann.