A Cseresnyés Kollégium médiaszakköre ezúttal a frissen megkoronázott biliárdbajnokot, Domokos Ádámot kereste fel, hogy a verseny kulisszatitkairól és a siker hátteréről kérdezze.
Ádám neve nem ismeretlen a kollégiumi folyosókon. Ha éppen nem a zöld posztó mellett koncentrál, focizik, röplabdázik vagy pingpongozik; ünnepségeinken énekel vagy verset mond; máskor regionális versenyeken néptáncosként képviseli közösségünket. Mindezek ellenére kerüli a feltűnést. A rendkívül szerény fiatalember nem tartozik azok közé, akik reflektorfényre vágynak. Vallja, hogy alkotni és cselekedni kell – a szereplés másodlagos. Első reakciója az interjúfelkérésre udvarias hárítás volt: „Most inkább tanulnom kellene, a holnapi irodalomóra fontosabb.” Hosszas győzködés után végül mégis kötélnek állt – így született meg az alábbi beszélgetés az idei férfi biliárdbajnokkal.
– Milyen élmény volt megnyerni a kollégiumi biliárdversenyt?
– A versenytársaim ellen nagy erőfeszítést kellett tennem a bajnoki cím megszerzéséért. Sokszor úgy éreztem, hogy bármelyik mérkőzésen elvérezhetek, de a szakkörön szerzett tapasztalataimnak köszönhetően a nagy nyomás ellenére is tudtam hozni a kötelezőt. Nem kapkodtam, próbáltam nyugodt maradni, és ez sokat segített a döntő helyzetekben.
– Miért kezdtél el járni a biliárdszakkörre? Mi fogott meg benne?
– Kezdetben inkább a kíváncsiság motivált. Szerettem volna jobban játszani, mert addig inkább csak barátokkal biliárdoztam. Aztán rájöttem, hogy ez nem csupán játék, hanem olyan sport, ahol gondolkodni is kell – igazi észjáték. Talán ez jelentette számomra a legnagyobb kihívást.
– Mi volt az első dolog, amit a foglalkozásokon megtanultál?
– Először a poolbiliárd versenyszabályzatával ismerkedtünk meg, hiszen korábban különböző „kocsmai szabályok” szerint játszottunk. A legfontosabb különbség talán az, hogy előre be kell mondani, melyik golyót melyik zsebbe szeretném juttatni.
– Milyen technikákat és lökéseket sajátítottál el a szakkörön?
– Rengeteget gyakoroltunk: a stabil beállást, a helyes alaplökéseket, a visszahúzást, a falról való terelést és az ugratást. Ezeknek köszönhetően már nemcsak egyetlen lökést látok előre, hanem több lépésben próbálok gondolkodni.
– Mi jelentette a legnagyobb kihívást számodra a tanulás során?
– A türelem és a koncentráció. Néha legszívesebben gyorsan meglöktem volna a golyót, de meg kellett tanulnom, hogy jobb megállni, átgondolni a helyzetet, és csak utána lökni.
– A szakkör nemcsak a játékról szól. Mit tanultál a hozzáállásról?
– Sokat tanultam arról, hogyan kell viselkedni játék közben. Azt, hogy szerényen kell győzni, nem szabad nagyképűnek lenni, és ha veszít az ember, azt kulturáltan kell elfogadni. Nem ciki hibázni – az a fontos, hogyan reagálunk rá. Ez szerintem nemcsak a biliárdban fontos.
– Mit üzennél azoknak, akik még csak gondolkodnak a biliárdszakkörön?
Azt, hogy bátran próbálják ki. Nem baj, ha valaki teljesen kezdő. Itt nemcsak biliárdozni tanul az ember, hanem figyelni, gondolkodni és kezelni a versenyhelyzeteket is.
– Hogyan tovább?
– Szeretnék tovább fejlődni, még tudatosabban gyakorolni, és ha lehetőség adódik, újabb versenyeken indulni és nyerni – esetleg a Mestert is megszorítani. A mostani siker inkább kezdet, mint lezárás.