Megtelt a Bethlen Gábor Református Gimnázium könyvtárának olvasóterme a Határolt végtelen bemutatójára péntek délután. Simon Ferenc írásait Dömötör Mihály fotóművész képei egészítik ki a kötetben, amelynek bemutatója nemcsak az alkotásokról, hanem a tudás és a szeretet továbbadásáról is szólt. Az egykori diákok, kollégák és barátok jelenlétében megtartott rendezvény egyúttal tisztelgés volt Simon Ferenc több évtizedes pedagógusi munkássága előtt.
A könyvbemutató elején Imréné Barta Edit, a májusban elhunyt, szintén a Bethlenhez kötődő Imre Mihály irodalomtörténész-tanár felesége, a Bethlen egykori tanára mutatta be és elemezte a kötetet. Mint elmondta, bár már 35 éve Debrecenben él, a Bethlen könyvtára ma is otthonos hely számára. Simon Ferenccel az 1980-as évek óta ismerik egymást, előbb szakmai kapcsolat, később barátság alakult ki közöttük, amelyet a gimnáziumhoz való kötődés és a közös értékrend is összekapcsol.
Barta Edit a könyv három nagyobb egységére hívta fel a figyelmet. A kötet első részében helytörténeti írások kaptak helyet, a másodikban irodalomkritikák, a harmadik, A lét peremén című fejezetben pedig Dömötör Mihály fotóihoz kapcsolódnak Simon Ferenc szövegei, melyek a fotóművész korábbi kiállításmegnyitóin hangzottak el. Bemutató expozéjában Barta Edit úgy fogalmazott, hogy a múlt nem pusztán megőrzendő emlék, hanem értelmezni és továbbadni való örökség. Mint mondta: „A múlt nem természettől fogva van, hanem kulturálisan teremt, azaz a múltat meg kell alkotni”, Simon Ferenc írásai pedig szerinte ebben a szemléletben születtek meg.
Juhász Szabó Katalin, Simon Ferenc egykori kollégája közel negyven éve követi figyelemmel az írásait. Saját szavaival élve a szerző „talán leghűségesebb olvasója”, aki sokszor személyes ajánlással ellátott példányokat kapott tőle az évek során. A kötet első részét különösen közel érzi magához, hiszen a városhoz, az iskolához és az egykori tanárokhoz fűződő személyes emlékek is összekötik az írásokkal. Kiemelte Simon kutatómunkájának alaposságát, valamint azt a különlegesen mély, aprólékos figyelmet, amellyel az irodalmi művekhez közelít.
A lét peremén fotói és szövegei kapcsán egy különösen szép gondolatot is felidézett: „Nem az angyal vesztette a szárnyát, hanem az ember az angyalait, vagyis képességét a szárnyalásra.” Juhász Szabó Katalin szerint Simon Ferenc írásaiból mindvégig érződik a tanítás és a tudás továbbadásának öröme.
Simon Ferenc a kötet hátteréről és a Bethlenhez fűződő kapcsolatáról beszélt. Felidézte Imre Mihályt, akit mesterének nevezett. Egy 1980-ban hallott előadása meghatározó élmény volt számára, tőle tanulta meg igazán, mit jelent a kultúra egysége, és hogyan kapcsolódik össze a filozófia, a teológia és a művészet. „Amit én igazából tőle tanultam, az a kultúra egysége. Tehát, hogy az ókortól kezdve a posztmodernig egységes az emberi műveltség. […] a filozófia, a teológia és minden művészet mindig ugyanarról szól” – idézte fel.
Simon Ferenc 1985-ben került a Bethlenbe, ahol egészen 2026-ig tanított, illetve könyvtárosként is dolgozott. Azt mondta, az elmúlt 41 év számára Isten kegyelmének nagy ajándéka volt. A gimnázium szellemi közege, a könyvtár és az ott megélt közösségi élmények a helytörténeti kutatásaira is hatással voltak. A kötetben szereplő írások között az iskola múltját, az 1848–49-es szabadságharcban és az 1956-os forradalomban részt vevő diákokat feldolgozó tanulmányok is helyet kaptak.
Dömötör Mihály fotóművész, a gimnázium egykori diákja, a kötet társszerzője, nem elsősorban a saját képeiről beszélt, hanem Simon Ferenc személyiségét méltatta. Úgy fogalmazott, három különleges adottság találkozik benne: a pedagógiai, a filozófiai és a filológiai tudás. Szerinte Simon egyszerre képes a részletek pontos feltárására és a nagyobb összefüggések meglátására, mindezt pedig az emberek iránti szeretet hatja át.
Külön kiemelte a Bethlen Diákszínpadának vezetését, amelyet Simon Ferenc évtizedeken át vállalt. A három évtized alatt mintegy negyven előadás született a keze alatt. Dömötör Mihály szerint különleges képesség kellett ahhoz, hogy az irodalmi művekből élő, színpadon megszólaló előadások szülessenek, a munkát pedig Simon Ferenc nem kötelességből, hanem „tudásból és szeretetből táplálkozva” végezte.
Beszédének egyik legfontosabb gondolata a szeretet továbbadásáról szólt.
A szeretet és a tudás úgy osztható meg, hogy nem lesz kevesebb annak, aki elosztja. Sőt, a visszajelzések és a viszont kapott szeretet által ez megsokszorozódik, többszörös hatványra emelődik
– fogalmazott.
A beszédek után az érdeklődők Simon Ferenc és Dömötör Mihály, valamint Imréné Barta Edit és Juhász Szabó Katalin eszmecseréjét kísérhették figyelemmel.