Az ünnepi ökumenikus istentiszteleten igét hirdetett Zahorecz Pál evangélikus lelkész, liturgikus szolgálatot végeztek Bán Csaba és Szabó Ákos ótemplomi lelkipásztorok, a reformáció ünnepéről pedig Antal Imre plébános osztotta meg gondolatait.
A reformáció nem csupán egy 1517. október 31-én kezdődött történelmi esemény, hanem mind a mai napig tartó folyamat, amely minden keresztény felekezetet érint. Luther Márton a 95 tétel közzétételével nem egyházszakadást akart előidézni, hanem az egyház megtisztulását, a Szentíráshoz való visszatérést szorgalmazta. A reformáció egyik legfontosabb üzenete ugyanis az, hogy a hit alapja maga az evangélium, nem pedig az évszázadok során rárakódott hagyományok és kiegészítések – mondta igehirdetésében Zahorecz Pál. Az új evangélikus lelkipásztor hangsúlyozta: a prédikáció központi gondolata a keresztény felekezetek egysége volt. A katolikusok, reformátusok és evangélikusok ugyanahhoz a Krisztushoz tartoznak, aki az egyház fundamentuma.
– Jézus köntösét sem szabad részekre szakítani, ahogyan a kereszténységet sem kellene felekezeti határok mentén megosztani. Mindannyian ugyanazt a hegyet másszuk, csak más-más úton haladunk, de a cél és a kilátás közös – hívta fel a figyelmet.
A Máté evangéliumából idézett, szántóföldbe rejtett kincsről szóló példázatot is új megvilágításba helyezte. A megszokott értelmezés szerint a kincs maga Jézus Krisztus, akit az ember megtalál, és mindenét odaadja érte. Egy másik értelmezés szerint azonban mi magunk vagyunk a kincs, amelyért Jézus mindenét, még az életét is odaadta. Ez a keresztény örömhír lényege.
– A reformáció ünnepe ezért nemcsak Luther Mártonról és a történelmi eseményekről szól, hanem a folyamatos megújulásról is. Mindenkinek érdemes időről időre megvizsgálnia saját hitét, és visszatérnie annak alapjaihoz – tette hozzá a hívekhez szóló Zahorecz Pál.
Antal Imre római katolikus plébános azt mondta, hogy azért fogadta el a meghívást, mert a közösséget, a kapcsolatot, Isten kegyelmét és a barátságot kereste. A vásárhelyi ökumenét röviden nagyon jónak nevezte. A reformáció napját az egyháztörténet fontos fordulópontjának tartja, amelyet lehet szakadásként, de akár születésnapként is értelmezni.
– Emberi szemmel nézve valóban tűnhet szakadásnak, hiszen sokan változást és megújulást akartak. Isten oldaláról nézve azonban nem erről van szó, hiszen Krisztus közösségét nem lehet szétszakítani. Örömteli, hogy a mai ünnepet már nem a széthúzás és a megosztottság, hanem a párbeszéd jellemzi – emelte ki.
A keresztény felekezetek közötti párbeszéd szerinte nem arról szól, hogy egymásra tekintünk, hanem arról, hogy együtt tekintünk Krisztusra.
– A közös beszélgetések segítenek felismerni és felfedezni egymás értékeit, amelyekkel gazdagíthatják egymást a közösségek. Az egységnek pedig elsősorban az imádságban, a jó cselekedetekben, a szeretetben, valamint egymás elfogadásában és megbecsülésében kell megmutatkoznia. A különbözőségeinket nem eltüntetni kell, hanem megtanulni együtt élni velük. Nem kell egyformának lennünk ahhoz, hogy elfogadjuk és tiszteljük egymást. A legfontosabb, hogy a különbségek ellenére is meglássuk a másikban az Isten által teremtett embert – hangsúlyozta.
A reformáció egyik legfontosabb tanulságának a mindennapos megújulást nevezte. Az egyház ugyanis nem önmagáért van, hanem Krisztusért, az evangélium hirdetéséért és az emberek üdvösségéért. A megújulás nem egyetlen történelmi naphoz kötődik, hanem mindennapos feladat. Ahogyan időről időre megújítjuk a telefonunkat, az autónkat, az otthonunkat vagy a ruhatárunkat, úgy a lelkületünk megújítására is szükség van. Ez minden felekezet tagjaira egyaránt érvényes. A hitelesség nem elsősorban az egyházi intézményekben rejlik, hanem abban, hogy a keresztények szeretettel élik meg és tettekre váltják a tanításokat. A reformáció arra is hív, hogy a felekezeti különbségek ellenére munkáljuk az egységet. Bár a tanításban és az egyes vallási kérdésekben lehetnek eltérések, a szeretet minden keresztény közösség számára közös alap.
A plébános szerint az embert leginkább az táplálja, ha szeretve van. Aki szeret, az Istenhez válik hasonlóvá, aki pedig nem így viszonyul másokhoz, torz képet mutat Istenről. Aki állandóan beleköt másokba, akár vallási, akár társadalmi vagy közösségi kérdésekben, az önmagát sem látja tisztán, és másokat sem képes elfogulatlanul szemlélni. Ezért fontos, hogy a közösségekben egymásban is meglássuk a szépet, az értéket és a jót.
Felidézte, hogy amikor több mint két évvel ezelőtt Vásárhelyre érkezett, azt kérdezték tőle, vajon az új katolikus plébános melyik párthoz tartozik. Erre azt válaszolta: emberpárti. Mint mondta, azóta is az, hiszen Isten is emberpárti. Nem azt nézi, hogy valaki katolikus, református vagy evangélikus, hanem azt, hogy ember, aki magában hordozza Isten képmását.
Beszéde végén mindenkinek a mindennapos megújulást, az Istenhez való ragaszkodást és az egység munkálását kívánta. Úgy fogalmazott, ha ezek az értékek hatják át az életünket, akkor a reformáció nem a különbözőséget, hanem az egységet erősíti a közösségekben.
– Ahol szeretet, egység, békesség és egyetértés van, ott van Isten is – mondta Antal Imre plébános.
Bán Csaba lelkipásztor arra hívta fel a figyelmet, hogy egyházunk megújulását önmagunkon kell kezdenünk, az ige hallgatásával, őszinte bűnbánattal és felebarátaink iránti figyelemmel.
– Köszönöm a ma megélt testvéri közösséget! Áldd meg újonnan érkező evangélikus lelkipásztor testvéremet! Köszönöm, hogy itt, közöttünk is szolgálhat. Áldás legyen rajta, szerettein és a gyülekezeten! Adj neki örömöt, bölcsességet, hűséget szolgálatában, gyülekezetébe pedig szerető munkatársakat! Hálát adok ezért a pillanatért, azért, hogy Imre atya, plébános testvérem itt lehetett közöttünk. Nem élhettem át mindazt az ötszáz-egynéhány évet, de valószínűleg reformációünnepen még nem szólalt meg katolikus plébános közöttünk. Áldd meg szolgálatát és a rábízott közösséget! Segíts, hogy megismerjük egymást, bizalommal forduljunk egymáshoz, és – ahogyan ő is mondta szolgálatában – közösen keressük a találkozás lehetőségeit! – emelte ki, majd így folytatta imádságát:
– Áldd meg városunk minden keresztény közösségét! Őrizd a lelkipásztorokat, a közösségek munkatársait és minden szolgálattevőt! Ébreszd hitünket, hívd haza az eltávolodottakat, és vezess közénk olyanokat is, akik még keresik a hozzád vezető utat! Add, hogy gyülekezeteinkben befogadásra, közösségeinkben testvérekre találjanak! Formálj bennünket békességet teremtő emberekké itt, a magyar társadalomban és Európában! – kérte.
Az ünnepi istentiszteleten Hegyi Bálint orgonán, Nagy Edit trombitán, Bódi Sarolta pedig fuvolán végzett kántori szolgálatot. Közreműködött az Ótemplom gyülekezeti kórusa Hegyi Bálint vezényletével, valamint az ótemplomi vonószenekar Jambrich Virág vezetésével.
