A „nemzet csótánya” és a Három királyok egykori tagja ismét rendet raktak a fejekben. Azahriah, Majka, Byealex, a Margaret Island és Pogány Induló után Ajsa Luna is mehet a történelem szemétdombjára.
Napok óta megy a szörnyűlködés Ajsa Luna miatt, aki a Szent István-napi állami ünnepségsorozat részeként rendezett Road Movie Live (ahol egyébként bojkottálták ByeAlexet és a Margaret Islandet) fellépőjeként ülve, cigivel a kezében énekelte el a Himnuszt. Az esetre a fideszes médiabirodalom rögtön ráugrott, olyannyira, hogy az énekesnő utóbb magyarázkodni kényszerült.
A Blikk nevű oknyomozó portál az esetről két híres lázadót, két független veteránt is megkérdezett: Nagy Ferót és Pataky Attilát, akik – nem nagy meglepetésre – mindketten elítélően nyilatkoztak a produkcióról.
Az Orbán Viktort enyhén szólva is imádattal figyelő Nagy Feró, aki már Majkát is erőteljes szavakkal ekézte a legutóbbi zenei botrány kapcsán, ahogy Azahriah produkciójáról is megvolt a maga velős véleménye, most azt nyilatkozta:
Ez nem polgárpukkasztás, hanem kimondottan provokáció. Az összes korábbi tanárának visszamenőleg be kellene írni egy egyest az ellenőrzőjébe, mert nem tanították meg neki, hogy ez egy szent dolog. A saját művébe ne tegye már bele a Himnusz sorait! Ezzel nem lehet viccelni.
A Blikk szerint mindezt sóhajtozva előadó Nagy Feró ezután arról értekezett, hogy ha Ajsa Luna annyira el akarta volna énekelni a Himnuszt, megtehette volna a fellépése végén.
A magát rockerként definiáló Pataky Attila még ennél is tovább ment. Szerinte az énekesnő „valami nagyon extrát, lazát és figyelemfelkeltőt akart összehozni, de ezzel rögtön önmagáról állított ki bizonyítványt”. Azt is elmondta, hogy sajnálja Ajsa Lunát és a művészetét is, „ha egy ilyen produkcióval próbál megmutatkozni a világ előtt”. Majd azzal zárta:
Valószínűleg ezt Szaúd-Arábiában nem merte volna megtenni, mert ott másnap lefejeznék az embert, ha ilyet csinálna.
Az énekesnőt tegnap a szakmaiság leplébe burkolózó, lekezelő stílusban oktatta ki Ókovács Szilveszter is, aki többek közt hangsúlyozta, hogy „tanárként” írja a „vokális tényeket”, felsorolt több nagy presztízsű, férfi zeneszerzőt (némelyiküknél még azt is kiemelve, hogy szobruk az Operaház melyik oldalán tekinthető meg), hangsúlyozva az énekesnő korát, mintegy infantilizálva őt amiatt, hogy mindössze 20 éves, sőt, még „szelíd penitenciát” is kirótt rá, mondván, menjen el az Operaházba, és hallgassa meg ott a Himnuszt. Ókovács Úr írásának tetőpontja egyértelműen az, ahol egy bekezdésen belül veszi fel a jóindulatú, bölcs tanácsadó szerepét és egyben nőket sértő szólamokat is penget, mindezt patetikus ködbe burkolva:
Összességében, kedves Ajsa, ne fogjon senki könnyelműen a húrok pengetésihez, mondta a költő, és igaza volt, ezt mi is naponta érezzük a saját munkánkon. A Himnusz nem a Happy Birthday, amelyet anno Miss Monroe elnyávogott Kennedynek, ez nemes anyag, és egy nemzet lelke itatta át. Ha hibákat ejt benne, pláne illusztris napon, nagyobb nyilvánosság előtt, az megbosszulja magát. De Ön igen fiatal, tanulni fog az esetből, és fontos, hogy mindenki lássa: nem a Himnusz a hibás, Ön pedig okul belőle.