Már áll a posztamense annak a szobornak, mely az ukrán költőnőt ábrázolja, s melyet a tervek szerint szerdán avatnak fel a Tóalj utca, Népkerttel szemközti, parkosított házhelyén.
A szobor egy 2,70 méter magas bronz mellszobor lesz, világos homokkő talapzaton, amelyet a Kárpátaljai Művészeti Akadémia alkotócsoportja készít. Az alkotás elkészítését, illetve a kivitelezés teljes költségét az adományozó fél vállalja, így a vásárhelyi önkormányzatot anyagi teher nem terheli.
A szobrot – a legutóbbi közgyűlés jóváhagyásával – jövő szerdán avatják majd, a szobrot ábrázoló ukrán költőnő, Leszja Ukrajinka (eredeti nevén: Larysa Petrivna Kosach-Kvitka) születése155. évfordulója alkalmából, mely egyben az orosz-ukrán háború kitörésének évfordulójára emlékezve.
A szobrot Sándor Fegyír, Ukrajna magyarországi nagykövete személyesen ajánlotta fel a városnak, a költőnő születésének 155. évfordulója alkalmából azzal a céllal, hogy erősítse a két nemzet közötti kulturális kapcsolatokat, s kifejezze azt a humanitárius szolidaritást, amellyel a Vásárhely befogadta az ukrán menekülteket.
Larisza Petrivna Koszacs-Kvitka, írói álnevén Leszja Ukrajinka (1871-1913) édesanyja írónő, apja ügyvéd volt. Már négyévesen tudott olvasni, ötévesen pedig írni. Kilencévesen írta az első versét. 1881-ben csonttuberkulózist diagnosztizáltak nála. Gyógyulását kereste Egyiptomban is, ahova többször is ellátogatott. Élete utolsó tíz napját a grúziai Szuramiban töltötte. Kijevben, a Bajkovói régi temetőben helyezték örök nyugalomra. Verseiben megjelenik a halálközeliség motívuma, valamint a reménytelenség-remény ellentéte. Műveit több nyelvre is lefordították, számos városban szobrot is állítottak emlékére. 2002 óta az Alexandriai Könyvtárban emléktábla áll tiszteletére. Születése évfordulóján ünneplik az Ukrán Kultúra Napját.
Leszja Ukrainka nem csak saját verseivel és drámáival írta be magát az irodalom történetébe, hanem fordításokkal és népdalok gyűjtésével is hozzájárult az ukrán kulturális örökség megőrzéséhez. Több száz ukrán népdal és folklóranyag gyűjtése fűződik a nevéhez. Aktív tagja volt az ukrán nemzeti mozgalomnak és a feminista eszméknek is, és műveiben gyakran küzdött a társadalmi egyenlőségért.
Munkássága nagy hatással volt az ukrán irodalom fejlődésére, és máig a nemzeti kultúra egyik ikonikus alakjának számít.
Portréja a 200 hrivnyás bankjegyen szerepel.
Művei magyarul is megjelentek: Út a tengerhez. Versek 1971-ben, Erdei rege. Tündérjáték 3 felvonásban; 1993ban, Hét húr. Versek 1996-ban.