A Muzsikás együttes tartott rendhagyó énekórát ma a Református Ótemplomban. A Szőnyi Benjámin Református Általános Iskola diákjai felettébb élvezték a bemutatót, együtt csujogtak a zenészekkel.
Ma előbb az alsósok, majd a felsősök vettek részt azon a rendhagyó énekórán, melyet a Református Ótemplomban rendeztek ma kora délután. A gyerekek nemcsak a zenekart hallgatták meg, de együtt énekeltek és csujogattak is velük. Olyannyira, hogy az énekóra végén még autogramot is kérjenek a zenészektől.
– Amikor Kodálynak és Bartóknak megjelentek az első szerzeményei, a zenei világ felfigyelt valamire, bár eleinte nem is tudta, pontosan mire. Valójában azokra a dallamokra, amelyeket ők használtak, hiszen végigjárták az országot: figyelték, mit énekelnek, mit muzsikálnak az emberek, mire táncolnak a falvakban. Így találtak rá egy olyan dallamcsoportra, amely rendkívül régi, akár kétezer éves is lehet, egyesek szerint pedig a nyelvünkkel egyidős. Itt rejlik a titok: az ember úgy énekel, ahogyan beszél, ahogyan mondja a szavait. A nyelv és a zene – különösen a népzene vagy bármilyen dallam, amit az ember magának énekel – szorosan összefügg. Amit átélünk, az a nyelv ritmusát, hangsúlyait, finom aszimmetriáit is magában hordozza – mondta Sipos Mihály.
A nemzetközi hírű, Kossuth- és Liszt Ferenc-díjas magyar népzenei együttes hegedűse szerint ezért van az, hogy a külföld máig felfigyel a magyar népzenére, az itthoni hallgató pedig, ha hiteles előadásban hallja – amely valóban beszédszerű –, azonnal ráismer. Azt mondja: „én ezt ismerem”, még akkor is, ha korábban sosem hallotta. Ahogyan a beszédet is megértjük, még ha az adott mondatot nem is hallottuk korábban, úgy működik ez a zenével is.
– Ez az erő több forrásból táplálkozik. Az egyik, hogy az ember – mint létező lény – általában hisz valamiben, abban, hogy a természet és a világ egésze valamilyen rend szerint működik, és ebből fakad a kultúrája is. A kultúra összetett dolog, amelyet egymást követő nemzedékek alakítanak. Van egy örökségünk, a hagyomány, amely önmagában csak múzeum vagy zárt könyvtár lenne. Akkor válik élővé, amikor valaki megszólaltat egy verset, megnéz egy képet, vagy továbbad valamit belőle. Ugyanez igaz a zenére is: akkor működik igazán, ha hagyjuk, hogy hasson ránk, és megvalósuljon bennünk. Ez a hatás rendkívül erős: aki valóban találkozik a zenével, nem tudja elengedni. Például én a mai napig rendszeresen játszom – gyakorlásnak hívom –, a magam örömére legalább egy órát minden nap, mert hiányzik, mert szükségem van rá – tette hozzá.
– Ez a ráismerés a saját zenénkre minden korban és minden korosztály számára fontos. A muzsikás szemlélet is azt képviseli, hogy a felnövekvő nemzedék kapcsolatba kerüljön ezzel a világgal, mert ezen keresztül tud kapcsolódni a kultúra más, akár modern ágazataihoz is. Bartók, Kodály és az őket követő alkotók művei mind ezt a kapcsolatot erősítik, és építik azt az embert, aki a kultúrát továbbviszi. Ez mindannyiunkat épít: bennünket, hétköznapi embereket is segít az életünkben. A kultúra egységet alkot. Például Erdély bizonyos szempontból egy korábbi állapotot őriz: ez megjelenik az építkezésben, az öltözködésben, az ételekben, abban, hogy mit eszünk és iszunk, sőt még a köszönésekben is. Ezek mind csodálatos értékek. Amiből magunk számára is tudunk meríteni, az tovább él, és természetesen mi is hozzáteszünk ehhez valamit – tette hozzá.
Sipos Mihály szerint a rendkívüli énekórán a Szőnyi Benjámin Református Iskola kórusa nagyon jól szerepelt, gyönyörűen énekeltek, igazán magas színvonalon. – Ebben nagy érdemük van a tanároknak és mindazoknak, akik foglalkoznak velük. A szülők, a családok és a gyerekek is szerencsések, hogy ilyen közegben lehetnek. Az országban van néhány hasonló hely, de sajnos nem túl sok.
A gyerekek nemcsak meghallgatták az együttest és énekeltek velük, de együtt csujogattak is, illetve különféle hangszerekkel is megismerkedtek.
Gilicze Judit, a Szőnyi igazgatója elárulta, hogy évekkel ezelőtt hallott arról a lehetőségről, hogy van egy program, amelynek keretében a Muzsikás együttes meghívható iskolákba, és jelentkeztette is a Szőnyi Benjámin Református Általános Iskolát.
– Azt láttam itt ezen a mai délelőttön, hogy az a vetés, amit az iskolában végzünk, nem hiábavaló. Rengeteg energiát fordítanak és fektetnek abba a diákjaink, hogy a népi éneklést műveljék az iskolában. Heti két órában néptáncolnak is. Amikor itt megszólal a népzene, az úgy szól, és olyan fülekre talál, amelyek ezt a zenét értik, élvezik, szeretik. Amikor megszólalt a dob, akkor a gyerekeknek mozdul a keze a dobolásra. Ha pedig a csujogatást kell gyakorolni, az is megy elég szépen – mondta.
A Szőnyi diákjai egyéni és csoportos kategóriában is kiváló, szép eredményeket értek el a népdaléneklési versenyen. Mindig rendkívül büszke a teljes tantestület, amikor a gyerekeinket ezen a versenyen énekelni hallja.
– Milyen jó, hogy nemcsak ők részesülhetnek ebben az élményben, hanem az egész iskolát bevonták a Muzsikás együttes által nyújtott tapasztalásba. Adja az Isten, hogy itt, Hódmezővásárhelyen az egész városnak muzsikálhasson a Muzsikás – tette hozzá az iskola igazgatója.