Újabb üzlet zárt be nemrégiben, néhány hónappal a nyitása után a vásárhelyi sétálóutcán, egy másik helyére pedig az Andrássy útról költözött egy üzlet. Itt eleve nehéz a kereskedőknek, ahogyan nehéz az Andrássy úti kirakatsoron is, lévén, hogy mindkettőről kitiltották az átmenő autósforgalmat, és megszűnt a parkolási lehetőség is.
Nem szabad csodálkozni azon, hogy hétköznap is jellemzően kihalt a vásárhelyi belváros, nemcsak a hétvégéken, hacsak nincs valamilyen rendezvény. Autóval ugyanis 2012 óta csak engedéllyel lehet behajtani, és megszűnt az utca korábbi főútvonaljellege is. Annak minden következményével együtt.
Ennek az az oka, hogy a Kossuth tértől a Z-bérházak végéig tartó szakaszt a 2012 szeptemberében átadott Tornyai János Kulturális Városnegyed kialakításakor lezárták a forgalom elől. A beruházás a korábban forgalmas utcarész teljes lezárásával, sétálóutcává alakításával és térkövezésével, új múzeumi épületek építésével, valamint a Petőfi Művelődési Központ Bessenyei Ferenc Művelődési Központtá történő átépítésével, átnevezésével és modernizálásával járt. A városrehabilitáció célja az volt, hogy a korábban passzív közintézményeket összekössék, aktivizálják, és bekapcsolják a város gazdasági és szellemi életébe. Ez sikerült, de súlyos következményekkel járt: a korábban a Mária Valéria utcától a Kossuth térig tartó szakaszon működő boltok nagy része hamar lehúzta a redőnyt, vagy más üzletté alakult át, hogy végül azok is bezárjanak.
Csak azok az üzletek maradtak meg, amelyeknek nincs máshol fiókjuk vagy üzletük (ilyen például a két bankfiók, hiszen a harmadik banknak néhány száz méterre van egy másik fiókja), illetve amelyek speciális árucikkeket kínálnak, amelyeket a vevők nem szívesen vásárolnak meg webáruházakból. Megmaradt az élelmiszerüzlet, a zöldséges és a csak szezonálisan nyitva tartó fagyizó is, hiszen enni a gyalogosan közlekedők is esznek.
Nem különb a helyzet az Andrássy úti kirakatsoron sem. Az ottani üzletek nagy részének a tram-train építkezése, majd annak következményeként a parkolás teljes megszüntetése tett be. Ezen az sem segített, hogy a Spar és a Sanyi Pékség között be lehet hajtani a szervizútra, és az épület mögötti parkolókban le lehet tenni az autót – igaz, ez is fizetőövezet. Így itt is alaposan megváltozott az üzletek összetétele. Az sem segít a helyzeten, hogy az üzlethelyiségek bérleti díja horribilis: a legutóbb vietnámi boltként, azt megelőzően optikaként, korábban pedig Lipóti pékségként működő üzlethelyiséget havi 640 ezer forintért akarják bérbe adni.
A belváros kereskedelemmentesítése nem új keletű jelenség. A szocializmus idején, 1961-ben bontották el az Ótemplom bazársorát, így az ott működő üzletek jó része megszűnt. A belváros átalakítási mámorában élő tanácsvezetők munkálkodásának következményeként pedig évtizedekig foghíjas maradt a Lenin utca (korábban és ma ismét Andrássy út) Batthyány utca felőli sarka.
Az utca Kossuth tér felőli végénél elkészült társasházak földszintjére legalább üzlethelyiségeket terveztek, ahogyan a teret lezáró Kossuth tér 7. szám alá is. Ez utóbbi arról ismert, hogy itt működik a Sarokház cukrászda.
Az összefüggő házsor azonban eltűnt, vele együtt a kisebb-nagyobb üzletek is. A helyzeten az sem segített, hogy a hetvenes évek elején felépítették a Szolgáltató Házat, amely az egykori Lenin utca, a mai Andrássy út 10–12. szám alatt található. Az épület az Oldalkosár városrész rekonstrukciójának keretében készült el, a területen álló régi épületek – köztük a híres Koncz-palota és a Nemzeti Szálloda – 1968-as lebontása után.
Álmok, melyen nem valósultak meg
Az akkori városvezetés célja az volt, hogy a sétálóutcává alakított szakaszon ne hagyományos vagy profilidegen kereskedelmi egységek nyíljanak. Elsősorban galériáknak, kézműves műhelyeknek, antikváriumoknak, könyvesboltoknak, valamint minőségi vendéglátóhelyeknek (kávézók, cukrászdák) szánták a helyiségeket. A kulturális funkciók bevonzása és megtartása érdekében a pályázó művészek, kézművesek és kulturális vállalkozók számára az önkormányzat kedvezményes bérleti díjakat vagy kezdeti díjmentességet tervezett biztosítani, mivel ezek a profilok piaci alapon nehezebben termelték volna ki a belvárosi bérleti díjakat. A bérlőkkel szemben elvárás volt, hogy az üzletek belső terei és a kirakatok is illeszkedjenek a negyed arculatához. A tervek szerint maguk az alkotók is jelen lettek volna a helyszínen, így a látogatók betekintést nyerhettek volna a helyi kézművesek és művészek munkájába.
Aztán szembejött a valóság
A Dr. Rapcsák András utca sétálóutcává alakítása és az üzlethelyiségek művészeti-kulturális profilos bérbeadása körüli lakossági és politikai viták három fő probléma körül csúcsosodtak ki az átadást követő években:
A piaci realitás és a kulturális funkciók ütközése
Miközben az önkormányzat elvárta a tematikus (antikvárium, galéria, kézműves bolt) jelleget, a bérlők gyorsan szembesültek azzal, hogy pusztán a kulturális profilból nem tudják kitermelni még a kedvezményes bérleti díjakat és a rezsit sem. A sétálóutca gyalogosforgalma elmaradt a várttól, így a lakosság körében komoly bírálat érte a koncepciót, mivel az üzletek egy része üresen állt vagy gyakran cserélődtek a bérlők.
A „kihalt sétálóutca” szindróma
A lakossági fórumokon és a helyi sajtóban visszatérő vitatéma volt, hogy az utca funkcionálisan nem kelt életre. A polgárok nehezményezték, hogy a korábban jól működő, hagyományos kereskedelmi egységek (pl. mindennapi cikkeket árusító boltok) kiszorultak, az új profilú műhelyek viszont nem vonzottak elegendő embert, így a városnegyed ezen szakasza estére teljesen kiürült.
A bérleti díjak és a tram-train hatása
A későbbi években a viták új irányt vettek, amikor a Szeged és Hódmezővásárhely közötti Tram-Train (vasútvillamos) munkálatai miatt az utcát évekre feltúrták. A bérlők a forgalom drasztikus visszaesése miatt bérletidíj-mérséklést és támogatásokat követeltek, a városvezetés és a vállalkozók között pedig feszültség alakult ki a kártalanítások és a fenntarthatóság kérdésében. Mára a helyzet némileg konszolidálódott, az ingatlan.com Hódmezővásárhely és a Jófogás kiadó üzletek adatai szerint a megüresedő helyiségek már vegyesebb, piaci alapú (pl. banki, optikusi vagy klasszikus kiskereskedelmi) funkciókkal is bérbe vehetőek.