Görbicz Tamás lelkész, blogger lesz ma este a Hódmezővásárhelyi Közéleti Akadémia vendégelőadója. Előadásában a „Politizálhat-e a hívő?” kérdéskörét járja körül. Egy olyan témát, amely ma különösen aktuális és érzékeny. Sokan érzik úgy, hogy a magyar egyházakra rátelepedett a kormányzati hatalom, ami beszűkíti a szabadságukat csendre kárhoztatja őket, és ez sokakban kiábrándultságot szül. Görbicz Tamást kérdeztük.
Mit jelent az Ön értelmezésében a politizáló hívő? Hol húzódik a határ hit és politika között?
– A hit az örök emberi és isteni értékekkel foglalkozik, míg a politika a „kompromisszumok művészete”. Az igazság viszont nem lehet a kompromisszum tárgya, viszont nem is lehet életidegen, az éppen itt és most megélt valóságra is reflektálnia kell.
Tapasztalatai szerint mennyire erősödött az egyházak és a politika összefonódása az elmúlt években?
– A magyar miniszterelnök gyakran hangoztatja, hogy „az rendeli a nótát, aki fizet”, és az egyházak egy része valóban jelentős támogatásban részesült az elmúlt években. Ugyanakkor mintha számukra is egyre terhesebb lenne, hogy a kormánypropaganda kottájából kell játszaniuk. Pelikán elvtárshoz hasonlóan, szeretnék már tudni, hogy Virág elvtárs pontosan mit is kér majd cserébe.
Ezért van az, hogy kiüresednek a templomaink, egyre kevesebben vannak, akik felvállalják felekezeti hovatartozásaikat? Egyáltalán, milyen hatással van a kormány-egyház összefonódás a magyar társadalomra, illetve az egyház hitelességére?
– A kormány hitelességének elvesztése óhatatlanul kihat a vele szövetséges felekezetek megítélésére is. Különösen akkor, ha ezek a közösségek erkölcsi iránytűként szeretnének fellépni. Pál szavaival élve: „aki azt hirdeted, ne lopj, lopsz-e?”.
Az emberek világos és tiszta erkölcsi útmutatásra vágynak, és tudják, hogy ezt nem a politikától kapják meg. Éppen ezért az egyházakkal szemben különösen kritikusak, ha képmutatást érzékelnek. A hegyen épített várost nem lehet elrejteni . Sem akkor, ha dicsőség, sem akkor, ha szemét van az utcáin. A világ nem tűri, ha az egyház erkölcsileg még nála is rosszabbnak bizonyul. A megízetlenült só valóban nem jó semmire.
Kereszténynek tekinthető-e a magyar kormány, amely az elmúlt másfél évtizedben annak igyekezett mutatnia magát?
– Bibliai értelemben csak emberek, személyek lehetnek „keresztények”, azaz Krisztus-követők; országok és kormányok nem. Egy kormány nyilván deklarálhatja, hogy „keresztény értékek” mentén politizál, de fennáll a veszélye annak, hogy nagyon szelektíven – hogy ne mondjam, szektásan – válogat ezekből. Krisztus törvénye a szeretetre épül: Istenére és a felebarátéra. Ez minden alapja. A szeretet azonban túl személyes ahhoz, hogy egy intézmény, pláne az állam képviselje. Ráadásul a magyar kormány 2015, a menekültválság után lett igazán „keresztény”, hiszen azt nem mondhatta, hogy szemetek leszünk a menekültekkel. Jobban hangzott, hogy a kereszténységet védelmezzük a muzulmán áradattól, mint hős eleink. Ebben az értelemben a kereszténység inkább fügefalevél volt, és az is maradt.
Igen, de az állam és egyház összefonódása nem csak Magyarországon jelenség. Nemrégiben például azt is láthattuk, hogy az Ovális Irodában kézrátétellel imádkoztak Donald Trumpért. Hogyan kell értelmezni azt a bibliai tanít, miszerint imádkoznunk kell a vezetőinkért?
– Önmagában az, hogy imádkoznak, még lehetne jó is. A probléma inkább az, amit Trump kapcsán hirdetnek és imádkoznak. Ez már a politikai messianizmus határát súrolja. A hatalmon lévők nagy terhet viselnek: a szidalmazásuk csak növeli ezt. Az imádság célja inkább az kellene legyen, hogy lelkiismeretük felébredjen, és esküjükhöz híven szolgálják a rájuk bízottakat, ne pedig elnyomják vagy kifosszák őket.
Meddig tart a keresztény ember engedelmessége a világi vezetőkkel szemben? Hol van az a pont, ahol ez már nem elvárható?
– A világi hatalom az isteni rend része, de nem írhatja azt felül. Az apostolok így fogalmaztak: „Istennek kell inkább engedelmeskednünk, mint embereknek”. Ha a világi hatalom arra kényszerít, hogy áthágjuk Isten világos parancsait, akkor nincs kérdés: a hit elsőbbséget élvez.
Mire számíthatunk mondjuk egy kormányváltás esetén, és mire, ha minden marad a régiben?
– Ha nem történik változás, minden abba az irányba halad tovább, amerre eddig, sőt, a múlt hibái és bűnei is bizonyos értelemben igazolást nyernek. Jelenleg úgy tűnik, hogy sem a mai bel-, sem a külpolitikai irányt nem támogatja a magyar állampolgárok többsége. Mondhatni, a haza kisebbségben van, ami azt jelzi, hogy a kormány tényleges legitimitása rendkívül alacsony. Egy kormányváltás viszont lehetőséget teremt a korrekcióra.
Görbicz Tamás ma este 5 órakor Politizálhat-e a hívő? címmel tart előadást a Hódmezővásárhelyi Közéleti Akadémia mai ülésén a városháza dísztermében.
Az interjút Molnár Róbert készítette.