Különös születésnapi köszöntésen jártunk. Berényi Károly alpolgármester édesapja 95 éves lett, ezért Márki-Zay Péter a város nevében köszöntötte őt. Ezúttal az alpolgármester hozzátartozóként vett részt az eseményen.
Idősebb Berényi Károly 1930-ban született, egész életét szülővárosában töltötte, itt járt iskolába, itt dolgozott, és itt alapított családot. Bár fiatalkorában orvos szeretett volna lenni, az akkori politikai helyzet nem engedte meg a „kulákfiú” ilyetén képzését, ezért matematikát kezdett el tanulni egyetemi képzésben. Azonban a hatalmi önkény ennek is véget vetett, abba kellett hagynia tanulmányait. Végül a bankvilágban találta meg a hivatását. Munka mellett végezte el a jogi egyetemet.
1952-ben kezdett el dolgozni a vásárhelyi bankban, és egészen 1994-ig, vagyis több mint négy évtizeden át ugyanott maradt. Előadóként kezdte, hamarosan osztályvezető lett, később pedig fiókvezető-helyettes. A munkáját mindig szívvel-lélekkel végezte, és bár hivatalosan volt felettese, valójában ő irányította a fiókot. Az akkori időkre jellemző módon a „párt embere” volt a főnök, aki két elemi osztályt végzett. Károly azonban sosem panaszkodott – mindig azt mondta: a munka tartja életben az embert. Most sem mondott egy rossz szót sem az akkori lehetetlen helyzetre.
A beszélgetés közben derül ki, milyen szeretettel és figyelemmel fordul mások – és leginkább kedvenc kutyája – felé.
Azt már lánya mesélte el nekünk, hogy édesapja elképesztő tudatossággal éli az életét, nagyon odafigyel az egészségére. Károly azt meséli, hogy minden napját tornával kezdi, szigorúan tartva a napirendjét, amit már a kutyája is megtanult. Fél órát gyógytornázik, majd szobakerékpározik, havi száz kilométert teker.
Az idős férfi két gyermekére különösen büszke – mindketten orvosok. Hét unokája és öt dédunokája van, és reméli, hogy ez a szám még tovább növekszik.
Amikor a hosszú élet titkáról kérdezem, nem habozik, „erre vonatkozólag is van elképzelésem” – mondja. „Az egyik az, hogy az ember tulajdonképpen munkára született. És amíg dolgozik, addig az életerő is meg van az emberben. Dolgozni kell, célt kell kitűzni, és nem ezzel foglalkozni, hogy most nyugdíjas vagyok, tehát pihenek, és kiélvezem az élet minden semmittevését, hanem igenis aktiválni kell magunkat. Tehát célt kell kitűzni, és ezért a célért mindent elkövetni.”
Idősebb Berényi Károlynak így 95 évesen még mindig nagyon konkrét céljai vannak. Nyugdíjas éveiben visszatért ugyanis régi szerelméhez, a matematikához. A prímszámok kutatása például évtizedek óta foglalkoztatja. Már egyetemista korában feltűnt neki, hogy kevés összefoglaló munka született róluk. A kutatás nagyjából megakadt Riemann idején, több mint kétszáz éve, amikor ő felállította az elméletét, amit azóta sem sikerült bizonyítani. Károly azt vizsgálja, hogyan helyezkednek el a prímszámok, milyen mintázat szerint, erről írt könyvet. Ezt a munkát tulajdonképpen befejezte, de mindig talál egy-egy új gondolatot. „Ha az egész nem ért semmit, amit eddig csináltam, akkor is azt mondhatom, hogy jól szórakoztam közben.”
Ahogy beszél, az ember érzi, hogy minden mondata mögött ott van egy élet tapasztalata. Egy életé, amelyet nem a nagy szavak, hanem a csendes kitartás és a szeretet tartott össze.