Hátranézés és karjelzés nélkül fordulunk le jobbra vagy balra, a legszűkebb helyen is megpróbálunk átsiklani, elektromos kerékpárral száguldozunk és nem ismerjük a Kresz-táblákat és persze a félelmet sem. Ilyenek vagyunk mi, vásárhelyi kerékpárosok.
Még akkor is így tűnik, hogy önmagukra jelentik a legnagyobb veszélyt, ha a kerékpárosok más járművel ütközve szenvednek balesetet. A rájuk legveszélyesebbek a kereszteződések, főleg a nagyobb forgalmú utak kereszteződései. Végigbicikliztük a leggyakoribb baleseti helyszíneket.
A Magyar Kerékpárosklub korábbi felmérése adataiból kiderül, hogy a felnőtt magyar lakosság 70%-a szokott valamilyen gyakorisággal kerékpározni. 17%-nak ez az elsődleges közlekedési eszköze, 38%-a legalább hetente biciklire ül, míg budapestiek 16%-a hetente többször közlekedik kerékpárral.
Hódmezővásárhely évtizedeken át a második legnagyobb kerékpáros városnak számított Győr után, de míg az észak-dunántúli városban élők az utóbbi időkben a drótszamarak ülését az autókéra cserélték, a vásárhelyiek ragaszkodnak a biciklihez, mellyel akkor és onnan indulnak el, amikor és ahonnan akarnak, s nincs olyan pontja a városnak – sőt a tram-trainnek köszönhetően (ahol biciklit is lehet szállítani) már Szegednek sem – ahová ne tudnának azzal eljutni. Ráadásul sem a meleg, sem a (mostanában nem is jellemző) fogcsikorgató hideg nem tántorítja el őket ettől.
Nem véletlen, hogy a rendszerváltás után rengeteg kerékpárutat építettek a városban, de ezzel kötötték össze Vásárhelyt a szomszédos kistelepülésekkel is.
Száguldozó elektromos biciklisek, szlalomozó elektromos rolleresek, és még egy kismotor is elment mellettünk menet közben, bármerre is jártunk.
A Rárósi és a Jókai utca kereszteződésben nem egy álom átgurulni, sem a Jókai utcai kerékpárút egyik oldaláról a másikra, keresztbe meg főleg nem. A biciklisek mégis olyan önfeledten hajtanak itt áll – a kerékpárjuk nyergében ülve – mintha egyáltalán nem lenne ott rajtuk kívül más. A Jókai ezen szakaszán az autósok alaposan nyomják a gázt, de nagy a kamionforgalom is, a stadion felől érkező autósok zöme pedig a kereszteződés előtti utolsó méteren tapos csak a fékbe.
– A reggeli és a délutáni csúcsforgalomban mindig ez van, ha lehet előtte vagy utána jövök a boltba, azóta, hogy néhány éve elütöttek előttem egy biciklist – mondta Ilona néni, akit azért szólítottunk meg, mert 10 biciklis közül ő volt az egyetlen, aki a stadion felől érkezve leszállt a kereszteződésben, s úgy tolta át kétkerekűjét a Jókai egyik oldaláról a másikra, a kerékpárosoknak direkt erre a célra kialakított aszfaltcsíkon.
Igencsak veszélyes szakasznak érződik az Andrássy út a kirakatsornál (a tram-train megálló és néhány üzlet nagyobb forgalma miatt) és az Andrássy-Petőfi utca sarka, ahol ugyan kinn van a kerékpárral érkezők számára az elsőbbségadás kötelező tábla, de azt sokan figyelmen kívül hagyják. Nem egyszerű az igencsak forgalmas Lázár utcai kétirányú kerékpárúról befordulni a Zsoldos vagy a Dózsa György utcába (az utóbbi esetén útjába). Az intenzív kétirányú forgalom miatt merészség és néha szerencse is kell hozzá, mégis a biciklisek jó része menetből, azaz leszállás nélkül teszi meg ezt a manővert.
A Deák Ferenc utcán a keskeny kerékpárút miatt a nagyobb járművek szelét is érzi a bicikliző, de igazán melege akkor lesz, amikor szemközt – a menetiránnyal szemben – megérkezik egy másik biciklis is, hiába van annak egy másik sávja, az út másik oldalán.
– Számtalanszor jártam már így, egyszer ketten is jöttek szemből, épp amikor egy busz suhant el mellettem – mondta Kis Ferencné, aki annak ellenére is naponta biciklizik, hogy néhány éve egy kismotoros sodorta el, majd két hónappal később – igaz a saját hibájából – egy autó motorháztetőjén kötött ki a Tesco körforgalomnál. Baja akkor nem lett, és rendőrt sem hívtak a helyszínre.