Vegyen velünk lendületet! 970×250 -3

Félsivataggá válhat a Viharsarok?

Aki nyitott szemmel járva körülnéz akár a városban, akár vidéken, észre fogja venni, hogy néhány fa még így, április második felére sem hajtott ki, és lehet, hogy nem is fog. Szakemberek már régóta kongatják a vészharangot, hiszen egymást követik az aszályos évek, a csapadék kevés, és ami lehull, annak nagy része is elvész. A 2022-es extrém aszály hatásait most látjuk évszázados fákon, amelyek egyszerűen „elfelejtenek” kihajtani. A téma kapcsán Sirkó Zoltán kertészmérnökkel beszélgettünk.

Április 22. a Föld Napja – ezért ma különösen aktuális kérdés, milyen állapotban van, és milyen irányba változik a minket körülvevő szűkebb és tágabb környezetünk.

A csapadékhiány nemcsak a kiskertben és a városi parkokban szembetűnő, hanem komoly gondot jelent a mezőgazdaság számára is. Már most tudni lehet, hogy jelentősen visszaeshetnek a termésátlagok. Mindenképpen kezdeni kellene valamit ezzel a helyzettel, mert az éves átlagok azt mutatják, hogy egy hosszú tendencia elején tartunk, és a csapadék egyre kevesebb lesz. Hódmezővásárhelyen és környékén egyes vélemények szerint első lépésként nagyobb vízfelületeket kellene kialakítani, ugyanis ezek párolgása biztosítana több csapadékot.   

Az ELTE kutatói nemrégiben elmondták: ha egy megyényi területet visszaadnának a víznek, és így párolgó felületeket hoznának létre – és nem a csatornák, nem a mesterséges víztestek, hanem a táj természetes mélyedéseiben – akkor ellensúlyozni lehetne a klímaváltozás és az aszály rendkívül kellemetlen hatásait.

– tudtuk meg a Sirkó Zoltán kertészmérnöktől, aki azt is elmagyarázta: az aszály nem egyformán érinti az országot: a Duna-Tisza köze már hivatalosan is félsivatag – itt előfordul, hogy 300 mm/év-nél kevesebb csapadék esik. A Tiszántúl, annak is a viharsarki része – vagyis a mi tájegységünk – nagyon közelít ehhez az állapothoz. A szakember szerint ezért óriási jelentősége volna, hogy visszaengedjük a vizeket a természetes medervonulatokba.

Erre Vásárhely környékén lenne lehetőség, hiszen régen, a folyószabályozás előtt 80 állandó vizű tava volt a városnak.

Forrás: Tiszántúli Vízügyi Igazgatóság honlapja

Ehelyett ma iparszerű mezőgazdasági területek vannak, százezer hektár számra bevetett monokultúrás, vegyszeres növénytermesztés van – ebből kellene országos szinten egy megyényit visszaadni a víznek. A helyben fölpárolgó víz lokális csapadékot tudna generálni, amit csatornákkal, öntözőrendszerekkel nem lehet pótolni.

Ráadásul abszolút demokratikusan osztaná el a vizet az ezer hektáros nagyüzemi gazdáknak, illetve a harminc hektáros családi gazdaságoknak is, szemben azzal, ahogy most kiveszik a Tiszából a vizet a különböző szivattyútelepeken, és sorbanállás van a vízért. Akinek nagyobb lobbiereje van, az sokkal hamarabb fog hozzájutni a víz-erőforráshoz.

A szakember azt mondja: a Kossuth téren állva is látszik, hogy a város is ki van száradva. Ennek okai az óriási burkolt felületek, beépített területek, ahol nem tud beszivárogni a csapadékvíz a talajba. A kertészmérnök szerint erre vannak jól működő megoldások: úgy kell kialakítani a városi zöldfelületeket, olyan burkolatokat kell csinálni, hogy be tudjon szivárogni a víz. Ezenkívül az itteni klímát tűrő, elviselő növényfajokat kell ültetni.

Mindezek megvalósításához politikai akaratra van szükség, országos és helyi szinten, illetve a politikusok helyett a szakemberekre kellene bízni a döntést, hiszen elég nagy a baj.

Az utóbbi napokban lehullott valamennyi, 8-10 mm csapadék, mindenki elsimult, de már most úgy jelzik, hogy májusban nem lesz csapadék, és a ’22-es extrém aszálynak már látjuk a következményeit:

évszázados fák két évvel az aszály után „elfelejtenek” kihajtani. Száz éves fát pedig pontosan száz év alatt lehet pótolni

– figyelmeztet a szakember.

vmc_kozlemeny

A Hódpress sütiket használ a jobb működés érdekében. Rendben!