Vegyen velünk lendületet! 970×250 -3

Miniszterről írt könyvet mutatnak be az Emlékpontban

Takács Ferenc egykori vásárhelyi miniszterről szóló kötetről a szerzőkkel hétfőn kezdődik a beszélgetés. Részletek kattintás után.

Takács Ferenc (1893-1956) vásárhelyi szociáldemokrata politikus, iparügyi miniszter életútját és politikai pályáját ismerteti az Emlékpont Könyvek nemrégiben megjelent immár 19. kötete, amelyet február 26-án, hétfőn 17 órától mutatnak be az Emlékpontban. Presztóczki Zoltán és Zeman Ferenc levéltárosokkal, a könyv szerzőivel Miklós Péter címzetes egyetemi tanár beszélget.

De ki volt Takács Ferenc, akit már csak meghalni engedett haza az ÁVH?

A szociáldemokrata politikus Hódmezővásárhelyen született. 1908-ban lett tagja az építőmunkás-szakszervezetnek, és a Szociáldemokrata Pártnak. 1914 augusztusában vonult be az Osztrák–Magyar Monarchia hadseregébe. A következő év tavaszán megsebesült. Po­zsonyba szállították hadikórházba, ahol hónapokon át tartott a rehabilitációja. Újra megtanult járni, de az egyik térde örökre merev maradt. 1918 októberében a helyi pártszervezet titkárává választották. 50 százalékos rokkant lett, leszerelték a katonaságból. Hazatért Hódmezővásárhelyre, ahol ismét bekapcsolódott a Szociáldemokrata Párt munkájába. 1918 októberében a helyi pártszervezet titkára és az Építőmunkás Szakszervezet elnökévé nevezték ki. 1918 őszén tagja lett a Nemzeti Tanács Végrehajtó Bizottságának. Munkájának köszönhetően az MSZDP vásárhelyi tagsága több ezer fősre emelkedett. A Tanácsköztársaság kikiáltása után komoly tisztségeket vállalt, titkára maradt az egyesült munkáspártnak is.

Az 1919-es román megszállás alatt a rend fenntartására létrejött Nemzetőrséget a megszálló csapatok meghagyták, az ideiglenes parancsnok Takács Ferenc lett. Május 1-jén nagy tömeg előtt lelkesítő beszédet mondott, ezért a románok elfogták és Orosházára vitték, végül elengedték. A Tanácsköztársaság bukása után néhány héttel, Takácsot a magyar ellenforradalmi hatóságok letartóztatták, a szegedi Csillag börtönbe zárták. Szabadulása után nem kapott Hódmezővásárhelyen munkát, ezért Helvécián és Tokodon dolgozott kőművessegédként, közben tanult. Szeretett volna leérettségizni, de „politikai megbízhatatlansága” miatt nem lehetett. 

Takács Ferenc 1923. októberében vette feleségül Balla Erzsébetet. Két gyermekük született. 1924-ben kiváltotta a hódmezővásárhelyi kőműves iparengedélyt, de csak a környező településeken juthatott munkához. 

1929-ben a Szociáldemokrata Párt képviselőjeként a vásárhelyi városi törvényhatóság tagja lett. Az 1935-ben a város országgyűlési képviselőjévé választották. 1935 és 1939 között szerkesztője volt a Nagy Magyar Alföld című folyóiratnak.

1944-ben beválasztották az ideiglenes nemzetgyűlésbe, és tagja lett az ideiglenes nemzeti kormánynak. 1945 júliusáig iparügyi miniszterként, majd földművelésügyi államtitkárként dolgozott, s nevéhez fűződik a Sió-csatorna építésének irányítása. Volt árvízvédelmi kormánybiztos is.

1950. június 21-én – koholt vádak alapján – hazaárulás vádjával börtönbe zárták, ahol megkínozták. 1955-ben állapota miatt az ÁVH szabadon engedte, nem sokkal később Vásárhelyen elhunyt. Halála után, 1957 szeptemberében a Legfelsőbb Bíróság bizonyítékok és bűncselekmény hiányában felmentette a vádak alól, majd 1962-ben teljeskörűen rehabilitálták.

Vásárhelyen utca, emléktábla és egy képzőközpont örökítette meg a nevét.

A Hódpress sütiket használ a jobb működés érdekében. Rendben!