Vegyen velünk lendületet! 970×250 -3

Hej, hej, helyesírás…

Olvasói levelet kaptunk, amelyben az egykori címzetes főjegyzőasszony posztjában található, ismétlődő elírásra hívják fel a figyelmet.

Korsós Ágnes nemrégiben ezt posztolta:

Ha eltekintünk attól az apróságtól, hogy nemzetünk jeles, kiemelkedő személyiségeinek nevét illik, illene tudni helyesen leírni ( ráadásul Kossuth neve még csak nem is egy Batthyány-szintű nyelvtani kihívás, aminek grammatikai megoldását ezek után nem is várnánk el címzetes főjegyző asszonytól), nem lehet megkerülni azt a tényt, hogy Korsós Ágnes húsz éven keresztül a Kossuth tér 1. szám alatt dolgozott jegyzőként. Hányszor láthatta vajon ez idő alatt Kossuth nevét helyesen leírva (ki- és bejövő levelek, stb.), létezhet-e, hogy ennyi idő sem elégséges ezt a készséget elsajátítani? Létezhet, igen, írásképtelenségnek (dyslexia) hívjuk, ezt azonban nem feltételezzük, hiszen akkor az egyszerűbb jogszabályok értelmezése is gondot okozott volna. Ugyanakkor elírás sem történt, a rövid szövegben konzekvensen „Kossúth” szerepel. Az „s” megfelelő kettőzéséért viszont meg kell dicsérni címzetes főjegyző asszonyt, arra ráérzett, eltalálta, bizonyítva a képességeiben kétkedőknek, hogy nincs itt veszve semmi, lehet ebből a jövőben még akár helyesen leírt ” Batthyány” is, persze irreális elvárásaink nincsenek.”

A történet azért is mulatságos – hívja fel a figyelmet olvasónk levelében – mert a városban az a pletyka járja, hogy amikor Korsós Ágnes megkapta szolgálataiért a címzetes főjegyző titulust, akkor minden városházi dolgozó megkapta a felszólítást, hogy innentől mindenki az állásával játszik, aki tévesen (sima jegyzőként) írja le a kiérdemelt megszólítást hivatalos levélben.

A Hódpress sütiket használ a jobb működés érdekében. Rendben!