Vegyen velünk lendületet! 970×250 -3

Ez a fránya Vásárhely

Tegnap ismét megtartotta szokásos havi betérőjét Vásárhely leghallgatottabb rádiójába Lázár János, hogy nagyívű projektjeiről szóló részletes beszámolója mellett újabb kísérletet tegyen szülővárosa konok lakosságának fejébe verni, hogyan szavazzanak jövőre. Ezúttal szofisztikáltabb módon, finomabb húrok megpendítésével is próbálkozott. Talán rájött, a nyílt fenyegetés önmagában nem olyan célravezető? Tegnapi interjúja az országos sajtó ingerküszöbét mindenesetre megütötte, és a miénket is.  

Most olyan helyzet van, hogy nincs pénz, pénzből meg ugye bárki tud fejleszteni, egy olyan (kivételes képességekkel megáldott) ember, amilyen ő, viszont anélkül is, tudjuk meg Lázártól. Ezért is bízták rá ezt a feladatot. Mintha burkolt kormánykritikát hallanánk ki e szavakból? Nos, tetszettek volna nem összeveszni Brüsszellel, ahonnan eddig jöttek a fejlesztési pénzek.

Nagyívű tervekről is beszámolt a beruházásokért is felelő miniszter: vidékfejlesztés, négysávos utak keresztül-kasul az Alföldön, talán a sok huzavona után még az algyői négysávos híd is megépül. Igaz, alaposan a zsebünkbe kell nyúlni miatta: nagyjából annyiba fog kerülni,  mint az egész vasvilla-történet, tehát 100 milliárdba (az 1-es után tegyünk oda képzeletben 11 nullát). Namost ott eredetileg 22 milliárdot terveztek a projektre, ami után kíváncsian várjuk, hogyan alakul az új híd költségvetése ennek és az alaposan megcsappant EU-s források fényében.

A miniszter büszkén meséli: Makó fejlődik, épül-szépül, ezt bizonyára örömmel hallják a vásárhelyiek, akik Lázár reményei szerint ezután özönleni fognak a kibővített Hagymatikumba, hogy gigacsúszdán csúszkálva múlathassák idejüket. Ha ez nem lenne elég, esetleg kilátogathatnak majd a makói Ipari Parkba, ahová miniszter úrnak sikerült végre egy multit hozni – Vásárhelyen ebbe beletört a bicskája, hiába ígérte meg. S bizonyára tényleg megyünk is majd Makóra, de nem azért, miniszter úr, mert Vásárhely olyan unalmas hely volna, amilyennek jelenleg Ön szeretné látni. Sőt, épül-szépül kevés pénzből itt is minden, mégha nem is olyan gigaberuházások formájában, mint egy betontömb a Kossuth tér közepére, ahogy Önök tervezték. A város új vezetése visszaállította viszont (az uszodában rendezett egyszeri esemény miatt) 2016-ban lebontott kempinget, csúszda is van (bár nem giga), s a medencéinket sem ivóvízzel töltjük már fel. Úgy folytatódik saját forrásból a Belváros rekonstrukciója, meg a városháza tornyának rendbetétele, hogy a kormány a városnak még a neki egyébként járó pénzeket sem juttatja el (lásd rezsitámogatás). Közben az adósságunk nemhogy nő, hanem éppenséggel csökken. 

Mindezek mellett van egy polgármesterünk, akit bárki megszólíthat, és aki bárkivel szóba elegyedik, miközben gyalog sétál reggelente a munkahelyére: legyen az cigány, hajléktalan, hetero vagy meleg, kormánykritikus ellenzéki vagy állhatatos fideszes. Senkinek nem kell attól tartania, megüti a bokáját, esetleg kirúgják, ha a városvezetéssel netalántán ellentétes nézeteket hangoztat. Komolyan azt hiszi, a vásárhelyiek mindezt feláldoznák a pénz oltárán?

De Lázár világossá teszi: nagyon szívesen tenne ő róla, hogy Vásárhelynek is jusson, ami jár. Egyelőre csalétekként legyen elég a (folyamatos bakikkal küszködő, a belvárosunkat hőszigetté tévő) tramtrain, meg a huzavona után most talán mégis megvalósuló algyői Tisza-híd. 

Hódmezővásárhely totálisan hibernálta magát…Hódmezővásárhelyre úgy tekintenek, mint egy bukott városra és egy bukott városvezetőre. Annak esélye, hogy itt valami előremutató dolog történjen, az a nullával egyenlő.

Erről csak az jut eszembe. ahogy szülők is szoktak hasonlóan próbálkozni gyerekeiknél. Először fenyegetnek – burkoltan, vagy nyíltan, habitus kérdése. Ha ez nem jár a kívánt hatással, akkor jön a csali-módszer: a jutalmak belengetése. Már nagyobbacska gyerekek is át szokták ezt látni. (A ravaszabbak pedig – tapasztalatból írom – egyre feljebb srófolják a tétet.)

Miután megvolt az ömlengés, sőt a burkolt fenyegetés, majd csalibelengetés is, a szeánsz utolsó tíz percében végre arról beszélhetett Lázár, amire valószínűleg már az egész műsor alatt várt. A hangjából még a rádión keresztül is érzékelhető a gyermeki öröm, hogy előhozakodhat vele. Persze csakis azért, hogy fenntartsa a (választók) hallgatók érdeklődési szintjét.

Ma Vásárhelyet olyan ember vezeti, aki úgy gondolja, két férfi nevelhet egy gyereket.

Ily erős kijelentést hallva csak kapkodjuk a fejünket. Ekkora lehet Lázár félelme, hogy a vásárhelyiek nem neki tetszően dönthetnek jövőre? Akire nem hatott se a nyílt, se a burkolt fenyegetés, most kap egy ráadást, egy kis ijesztgetést? Szerinte komolyan van, aki elhiszi, a mostani polgármester bevezeti Vásárhelyen a melegházasságot, s megtelnek majd játszótereink csakapukás, csakanyukás párokkal? Minek néz minket, Miniszter úr?

Egy teljesen zakkant ember vezeti Hódmezővásárhelyt, akinek olyan  elképzelései vannak, amely egy tisztességes, becsületes, jó gondolkodású vásárhelyi számára elképzelhetetlen és elfogadhatatlan. Én nem szeretném, ha a vásárhelyi gyerekeket férfiak nevelnék nők nélkül, anyák nélkül. Oda süllyedt a vásárhelyi szappanopera, hogy ilyenekről kell nekem is beszélni.

Hogy ki itt a zakkant, arról ezek után bizonyára sokaknak van közelebbi elképzelése. Még jó, hogy szerinte

okos, felnőtt emberek a vásárhelyiek, tudni fogják, hogyan válasszanak jövőre

Ebben végre mindannyian egyetértünk!

A Hódpress sütiket használ a jobb működés érdekében. Rendben!