Habán galambos és habán ünnepi készleteivel nyerte el a Magyar Kézműves Remek-díjat a vásárhelyi Tóth Mihály Györgyné fazekas, a Magyar Kereskedelmi és Iparkamara Magyar Kézműves Remek pályázatán.
Tóth Mihály Györgyné az egyetlen vásárhelyi fazekas, aki habán stílusban alkot, nem az első alkalommal nevezett erre a megmérettetésre, ahol egy másik vásárhelyi pályamunka is hasonló elismerést kapott.
Az elismerésre teljesen a népi hagyományokat követő, de olyan termékekkel is lehetett nevezni, melyek a mai trendbe, divatba illesztik át a népi hímzést, fazekasságot, fafaragást, illetve bármi mást.
– Nagyon-nagyon örülök neki, hogy nyertem, hiszen ez nagy megtiszteltetés egy kézműves számára. Hogy ez mit jelent, azt majd az idő fogja megmondani – mondta Tóth Mihály Györgyné Anna. Ő azonban nem első alkalommal nyerte el a díjat, hiszen 2019 óta minden évben elnyerte azt különböző habán stílusú kerámiáival.
– Nagy meglepetésemre már az első évben mindkét pályamunkám nyert, majd a következő két alkalommal is, az idén a habán galambos és a habán ünnepi készlettel neveztem, s úgy alakult, hogy a kettővel – összevonva – ismét elnyertem a Magyar Kézműves Remek-díjat – árulta el, amit nagy megtiszteltetésnek tart.
Az egyik díjnyertes pályamunkája egy habán stílus, fehér alapú, galambokkal díszített készlet volt, míg a másik egy szintén habán, de sárga alapú készlet volt.
Azt mondta, hogy azért nem a vásárhelyi stílusok egyikét vitte tovább, már korábbi tanulmányai alatt is találkozott a habánokkal művészettörténelem és szakrajz órán is, s ezek az emlékek akkor merültek fel újra, amikor fazekaskodni kezdett.
A habán stílust egyébként Verseghy Ferenc népművésznek, mesterének köszönheti, aki segítségével, támogatásával és biztatásával kezdte meg munkáit ebben a stílusban készíteni. A fazekasság mesterfogásait pedig Szénási János segítségével mélyíti el.
De kik (voltak) azok a habánok?
A német eredetű habánok egy Németországból elüldözött anabaptista zárt vallási közösség volt, mely tagjai a 16. század végétől érkeztek előbb a Felvidékre, majd Bethlen Gábor erdélyi fejedelem jóvoltából Alvinc környékére.
Fazekasai az itáliai reneszánsz (akantuszlevél), az erdélyiek pedig a török (szegfű), később kínai népművészetből merítve hozták létre egyedi, mindenki másétól eltérő kerámiáikat. A magyar népi kerámiát nemcsak újszerű formáikkal és díszítményeikkel gazdagították, de technikai újdonságaikkal is.
