A Mindenki Magyarországa Mozgalom és a Tiszta Vásárhelyért Egyesület 150 adag csirkeragut osztott szét vasárnap délben a Csúcsi Olvasókörben, ahol az édesanyákat műsorral és virággal köszöntötték.
Töretlennek tűnik az igény a kéthetenként mindig más-más olvasókörben rendezett ingyenes ruha- és ételosztás iránt, legalábbis ezt bizonyítja, hogy a vasárnap déli, a Csúcsi Olvasókörben rendezett alkalmon nem csak a finom csirkeragunak és az édes lepénynek volt sikere, de az önkéntesek által hozott ruhanemű is majdnem minden egyes darabja gazdára talált.
Az ételt, azaz az Oroszné Seres Katalin által felajánlott csirkéből készült ragut ez alkalommal is a Márki-Zay Péterből és az önkéntesekből álló csapat osztotta ki. Most a korábbinál is több gyermekes család érkezett, s így több generáció tagjai együtt ültek a szabad téri asztalokhoz, hogy elfogyasszák az egy tál ételt, melyhez a kenyeret a Sanyi pékség biztosította, míg a kétféle édes lepényt Sipos Róbert sütötte és ajánlotta fel.
Még mielőtt azonban az ebédet kiosztották volna, a nagyteremben óvodások és kisiskolások köszöntötték az édesanyákat, akiket végül a polgármester, valamint Berényi Károly és Gyöngyösi Ferenc alpolgármesterek – a Délvirág kertészet jóvoltából – egy-egy szál tulipánnal leptek meg – az anyák napja alkalmából.
Majd sorban álltak a résztvevők a két udvari kondér előtt, s aki megkapta az ételt, az nekilátott elfogyasztani a jó sűrű csirkeragut. Éhes senki sem maradt, akár helyben ette azt meg, akár hazavitte.
– Az újvárosi ételosztáson már voltam, és most erre is eljöttem. Sajnos a korábbiakról nem tudtam – árulta el Tóth Erzsébet. Hozzátette: nem válogatós, mindent szeret, így a csirkeragut is, s alig várja, hogy az ehetőre hűljön a tányérjában. – Jó sokat adtak, így biztosan jó lakom majd vele, csak még nagyon forró – mondta. Elárulta, hogy ugyan 78 éves, de még dolgozik, mert nagyon kicsi a nyugdíja, csak 42 ezer forintot kap havonta. – Ez elég kevés pénz, így azt eszem, amit tudok, azaz leginkább péksüteményt, pogácsát. Mikor mit. Van azért, amikor főzök magamnak, de azt meg az nehezíti meg, hogy ki van a kezem, s olyankor egyszerűen mindent elejtek. Akadt, hogy egy tányér levest nem tudtam megenni, mert úgy elzsibbadtak az ujjaim, hogy elejtettem a kanalat.
Boldog arccal ette az édes lepényt Oláh István, aki szintén nem az első ebédosztáson vett részt. – Nem számolom, hogy hányadik alkalomra jöttem el, de ha lenne, minden héten itt lennék – mondta. – Ez volt eddig a legjobb kaja, már azért is, mert kedvencem a csirke – tette hozzá.
Mások is így lehettek vele, mert mindenki szépen kikanalazta a ragut, megette a lepényt, elköszönt majd elégedetten és jókedvűen tért haza.
