Nem tudta az akkori megyei újság sem kiköpni, sem lenyelni a Lenin-szobor 1970 áprilisában zajlott avatója körül történteket. Pedig egy egész városban, a megyében, sőt a szomszédos Békés megyében is hetekig beszéltek róla. A címlapon: rendőri ellenőrzés Fotó: Fortepan/Magyar Rendőr.
Két ártatlan halott és egy sarokba szorított, szökött katona öngyilkossága. 1970 április végén, május elején ez tartotta lázban a vásárhelyieket, akik zöme minderről azonban csak szóbeszédből értesült. A keményvonalas főszerkesztő által vezetett Csongrád megyei napilap azonban egy sort sem írt a Lenin születése századik évfordulója fenségességét beárnyaló esetről. Írt azonban az áldozatok temetéséről a Békés Megyei Népújság, mely tömören, de kendőzetlenül számolt be a történtekről.
Lenin, a szocialista korszak alapvető ideológusa születése századik évfordulóját ünnepelte 1970 áprilisában az ország, a megye és Vásárhely is, ahol a köznyelvben csak sz*rónak titulált szobor avatására készültek, nem is akárhogy, hiszen az akkor még a Városház utcán lévő főutat leterelték a Szőnyi utcára, s a mai Hősök terén parkot épített a megyei kertészeti vállalat. Az így létesült teret (melyhez a téglát a városvédő kőfal a mai buszpályaudvar felőli végéből bontották ki) a bolsevik ideológusról nevezték el.
A korabeli megyei sajtó csak arról számolt be, hogy egy nappal eltolták a korábban beharangozott lenini évforduló tervezett eseményeit április 21-ről másnapra, azaz Lenin születésnapjára. Akkor azonban Kállai Gyula, a Magyar Szocialista Munkáspárt Politikai Bizottsága tagja, az országgyűlés elnöke felavatta a Lenin–szobrot, miután az A. I. Rogyincev szovjet vezérezredes részvételével rendezett ünnepséget Sajti Imre, a hódmezővásárhelyi tanács vb-elnöke megnyitott. Ez alkalommal 400 úttörő is fogadalmat tett az aznap Lenin térré átnevezett téren.
Minderről a Csongrád Megyei Hírlap részletesen be is számolt. Arról azonban mélyen hallgatott, hogy más is történt a lenini kegyhelyen.
A Békés megyei Népújág április 25-i száma leghátsó lapján volt olvasható a hír, miszerint április 24-én Csorváson katonai díszpompával helyezték végső nyugalomra Ambrus Ferenc és Kecskés Béla helyi lakosokat, akiket Ugrina József szökött katona Csorvás határában agyonlőtt, majd az áldozatok kocsijával már Hódmezővásárhelyen borult az árokba, s lőtte magát agyon.
Ugrina egyébként a korabeli információk szerint a Békéscsaba fürjesi részén lévő őrhelyéről szökött meg gépkarabályostól, s 150 éleslőszerrel. Annak idején azt beszélték, disszidálni akart, ezért vette a jugoszláv határ felé az útját. A fegyveres, gyalog menekülő katona mellett későbbi két áldozata, a csorvási TSZ agronómusa, valamint sofőrje állt meg az UAZ terepjáróval. Hogy mi történt, azt senki sem tudja, de Ugrai agyonlőtte még a helyszínen mindkettőt, majd a terepjáróval indult Vásárhely felé.
Szökését gyorsan felfedezték, s a fegyverest a rendőrség is üldözni kezdte.
Találtunk olyan névtelenséget kérő szemtanút, aki 52 évvel a történtek után azt mondta, hogy a Városház utca felől nagy sebességgel érkező terepjárót akkor már szirénázó rendőrautók követték, míg az ellenkező oldalról, azaz a laktanya felől katonai autók közeledtek. (Ebben a korban a katonaság és a rendőrség vagy a nehézkesen használható vezetékes telefonon, de leginkább rádión értekezett egymással, akkor is szigorúan betartva a szolgálati utat). Az UAZ nagysebességgel érkezett a Lenin térre, s az Ady Endre utca legelején a jármű beleborult a(z ma már nyomaiban sem létező) árokba. A katona kimászott belőle, majd látva reménytelen helyzetét, öngyilkos lett.
Valószínű, így történt, csak az nem biztos, hogy ez melyik napon történt, s ahogy a lenini ünnepségeket és a szoboravatót emiatt csúsztatták-e el, egyébként Lenin születésnapjára a városi ünnepségsorozatot, vagy más, jóval prózaibb oka volt. Mondjuk Kállai Gyula előző nap nem ért rá.
