Vasvillára szúrt, megvakított jószágok – kegyetlenül álltak bosszút gazdáikon a hódmezővásárhelyi cselédek a múlt század elején. Nem véletlen, hogy az állatvédelem ügye előtérbe került a városban. A szervezet kibontakozásáról a Vásárhely és Vidéke című lap számolt be az 1903. január 29-i számában.
„Pákozdy László hatósági állatorvos kezdeményezésére, a helybeli gazdasági egyesület legutóbb tartott közgyűlésén megalakította az állatvédelmi ügyosztályt, melyre csakugyan szükség volt városunkban. Hogy ezen ügyosztály sikeresen végezhesse feladatát, a gazdasági egyesület most egy felhívást bocsátott ki a közönséghez, melyben ismertetve az ügyosztály működésének céljait, pártolásra szólítja fel a társadalmat s arra kéri a közönséget, hogy tömegesen lépjen be az állatvédelmi ügyosztály tagjainak sorába.
Ha valahol szükséges volt egy állatvédelmi intézményre, akkor itt, a nagy magyar alföldön, Hódmezővásárhelyen van arra legnagyobb szükség.
Nem akarjuk ez alkalommal felsorolni azokat az eseteket, hogy hol és kinél, hány gazdának mennyi és mily értékű állatját semmisítettek meg, vagy tették teljesen értéktelenné az elmúlt években is azok a kegyetlen, minden emberi érzésből kivetkőzött durva gazdasági cselédek, kik leginkább gazdáik iránt érzett bosszúságból, az állatokba vasvillát szúrtak, lábaikat eltördelték, szemeiket kiszurkálták, koplaltatták, éhen, szomjan veszni, elpusztulni hagyták.
Csak filléreket kérünk! Fillérekkel is elérhetjük azt a célt, hogy évenként legalább egyszer azokat a derék, jóravaló gazdasági cselédeket, kik a gondozásukra bízott állatokkal emberségesen bánnak, jól gondozzák és ápolják , kit pénzzel, kit elismerő okmánnyal, dicsérő levéllel megjutalmazhassuk.
Törvényes alapon minden megengedhető eszközzel üldözni fogjuk a kegyetlenséget, durvaságot és az irgalmatlan hanyagságokat.”
