Csodavilágnak tartja Wass Albert életművét Lukácsiné Kádár Éva lelkipásztor, aki húsz évig volt az erdélyi származású író életében kiadatlan művei gondozója.
Érdekes előadást tartott csütörtökön este a Németh László Városi Könyvtárban Lukácsiné Kádár Éva lelkipásztor, aki maga is megtapasztalta az amerikai magyarság életét.
A helyi Wass Albert Irodalompártoló Egyesület tagjai és az érdeklődők az előadás előtt gyertyát gyújtottak a kör névadója a könyvtár előtt álló mellszobra előtt az író születésének 115. évfordulója tiszteletére.
Lukácsiné Kádár Éva lelkész a saját példájából tudja, hogy milyen magyarnak lenni az Egyesült Államokban, ő volt egyébként Wass Albert kiadatlan művei önkéntes gondozója húsz évig.
– Azért a hontalanság hitvallása az előadásom címe, mert az jellemző az íróra, hogy hontalan volt és hitvalló és közben olyan titkokat, bizalmas, első kézből származó információkat is átadok az érdeklődőknek, ami körüllengi az életét – árulta el.
Az író születésének századik évfordulóján jelent meg a Wass Albert öröksége című kötet, benne azzal a fejezettel, melyben Lukácsiné Kádár Éva a kevéssé ismert tényeket, eseményeket foglalta össze.
– Az a nagy kiváltságom, hogy – bár nem találkozhattam vele, ami nekem nagyon fáj – amikor meghívtuk Miamiba egy szolgálatra, idős kora miatt válaszlevelet küldött. Felvettem vele a kapcsolatot, ott voltam a temetésén és szoros munkatársi kapcsolatba kerültem az öt fiával – mondta. Bejáratos lett a Czegei Wass Kulturális Alapítvány archívumába, így megismerhettem a kéziratait, minden írását. Több, mint húsz kiadatlan kéziratát vittem fel komputerre.
Lukácsiné Kádár Éva azt is elárulta, hogy Wass Albert nagyon fontosnak tartotta a magyar igazságot, s hogy a történelmünknek azokat a tragikus, drámai fordulatai, melyek nem voltak közismertek, vagy legalábbis nem jól ítélték meg a világban, köztudottak legyenek. Ezért írt angol nyelven is.
– Wass Albert hontalanságát csak a halál váltotta meg. Mert ma a hona, azaz a hazája, az otthona az olvasók szívében van. Sajnos soha nem térhetett haza, az elveszett szülőföld utáni vágyakozása nem múlhatott el. Csodálatos az a sok szépség amit ő leír Erdélyről, egy olyan örökség melyet nekünk ápolnunk kell – mondta a lelkésznő.
