Hatvan évig kutatta a vásárhelyi párnavégeket Váczi Gáborné. Most írt belőle könyvet, melyet hétfőn este mutattak be a Németh László Városi Könyvtárban.
– Már gyerekkoromban is kézimunkáztam, ezért érdekeltek a hímzések.1960-ben költöztünk Békéscsabáról Vásárhelyre a férjemmel, s amikor egyszer sétáltunk a városban, a Petőfi és a Kinizsi utca sarkán egy kirakatban pillantottam meg vásárhelyi hímzéses kézimunkákat. Szinte megdöbbentett, hogy azok mennyire mások, milyen nemesek, veretesek, mint amiket és kézimunkaként addig megszoktam – mondta a Hódmezővásárhelyi párnavégek feldolgozása című könyv szerzője.
Váczi Gáborné (85)azóta gyűjti a most kötetben is feldogozott anyagot. Azt mondta, míg nem volt számítógép, addig papírra jegyezte fel, majd, amikor lett számítógép, abba jegyezte fel azokat, s így már könnyebb is volt rendszerezni és csoportosítani is az adatokat. Azt mondta, nagyon szerencsés volt, mert sok mindenhez hozzájutott a vásárhelyi hímzésekkel kapcsolatban, s azokat a könyvében fel is használta. Annak idején lehetősége volt arra is, hogy áttanulmányozza a múzeumokban őrzött vásárhelyi párnavégeket is.
– Sokan foglalkoznak a vásárhelyi hímzéssel, de sokan félre is vitték. Az bizonyosnak látszik, hogy a Kunságtól Aradig készültek a vásárhelyihez hasonló színvilágú, vagy azt idéző hímzések, de nem olyan minőségben és szépségben mint Vásárhelyen – mondta Váczi Gáborné, aki a férfiak által írt szakirodalmat is áttanulmányozta, akik – szerinte tévesen – azt állították, hogy a vásárhelyi hímzés az idekeveredett kunhímzésből jött létre.
A számítógépen tárolt adatait megpróbálta szerkeszteni, de mert ehhez nem értett, több fiatalasszonyt is segítségül kért, végül négy esztendeje ült először össze Fülöpné Rákos Évával, aki hathatós segítségével állt össze a kötet.
– Azért lett belőle könyv, mert olyan dolgokkal találkoztam az interneten, melyektől égnek állt az hajam, s olyan dolgokat sikerült összeszednem, melyeket sajnáltam volna, hogy elvesszenek.
Váczi Gáborné, aki maga is megtanulta a hímzését egyébként arra jutott, hogy az 1700-as években a fénykorát élő vásárhelyi hímzés, melyet csak a XX. században élesztettek újjá. Ahogy mondta: zökkenőmentesen lépett át az úri hímzés a vásárhelyi (népi) hímzésbe. Hozzátette, azért hiányzik a török kor után eredeztethető a vásárhelyi a hímzés történetéből mintegy másfél évszázad, mert az ezzel díszített dolgok tönkrementek, egyszerűen kidobták azokat. A vásárhelyi hímzés az 1700-as években ment ki a divatból.
A kötet szerzőjével beszélgető Terendi Viktória néprajzkutató szerint Váczi Gáborné kötete olyan szemszögből is vizsgálta a vásárhelyi hímzéseket, melynek a tudományos kánon nem nagyon enged teret és olyan személyekkel is tartott kapcsolatot, akiknek neki már nem volt lehetősége. S a tudományosság olyan adatokhoz tudott hozzájutni kiterjedt levelezése eredményeként, melyekre más módon nem lenne lehetőség. Ráadásul az elmúlt századok alatt a vásárhelyi hímzés megőrizte jellegzetességeit, még ha a technikai körülmények változtak is
