Miért jó kollégistának lenni?

„Miért jó kollégistának lenni?” címmel pályázatot írt ki középiskolás kollégisták számára tavasszal a Hódmezővásárhelyi SZC Cseresnyés Kollégium.

A pályázatra olyan témájú írásokat vártak, amelyek a legérdekesebb, legkülönlegesebb, legvidámabb, leghangulatosabb történeteket mesélik el a kollégiumi életről. Mi a kollégiumi élet öröme, nehézsége, milyen a kollégiumi lét sokszínűsége?

A beérkezett igen sok pályamű az ország számos, kisebb-nagyobb településén élő kollégista diák élménybeszámolója volt. Összességében elmondható, hogy a kollégiumi lét pozitív kicsengése örökérvényű frázis nemcsak kortól, hanem társadalmi és földrajzi hovatartozástól függetlenül.

Papp Gréta, a debreceni Tóth Árpád Gimnázium és a Gulyás Pál kollégium 9.a osztályos tanulója nyerte el a legjobb írásért járó fődíjat. Íme egy rövid részlet írásából:

„Sokan kérdezték már tőlem, hogy milyen kollégistának lenni az elmúlt egy évben. A válaszom mikor, milyen volt, de legtöbbször csak rávágtam, hogy „JÓ”. De mit is jelent ez a jó? (…)

Az élet nem mindig könnyű, teli van nehézségekkel. A kollégiumban megtanultam bízni másokban, tűrni, csendben maradni, de olykor megtanultam kinyitni a számat. Megtanultam barátkozni, osztozkodni. Úgy gondolom a kollégiumi élet egy olyan szakasz, amit mindenkinek át kellene élnie. (…)

Ha te is gondolkozol a kollégiumon, ne habozz, iratkozz be, hatalmas pluszt ad, mind tanulás szempontjából és mind társaságilag is, hiszen kollégistának lenni hatalmas buli!”

Völfinger Rebeka, a Táncsics Mihály Gimnázium 9.f osztályos tanulója, a Klebelsberg Középiskolai Kollégium lakója 2 éve. A zsűri az általa beküldött munkát különdíjjal értékelte. Rebeka munkájából is kiragadtunk egy részletet:

„Egészen kicsi korom óta hallgattam nagymamám kolis élményeiről tartott beszámolóját. (…) Elkezdtem megérteni, hogy miről is szóltak valójában azok a történetek, amiket mama mesélt nekem és tudom, amikor majd az én gyerekem megkérdezi, mi az a kollégium, akkor én is majd hasonló jó élményekről, és valami egészen csodálatos dologról fogok neki mesélni. Kollégistásként megtanultam hogyan legyek önálló, hogy a nehéz pillanatokban, hogy maradjak higgadt, majd kezeljem a helyzet. (…)

Ez az a hely, ahol lehetek kis gyerek vagy felnőtt, hiszen úgy nevezném a kollégiumot „iskola az élethez”, mert itt igazán megtapasztalhatjuk az élet „apró” nehézségeit. Itt nincs olyan, hogy elfogyott! Nem kezdünk el aggódni, ha már nem jön semmi a fogkrémből. Mindig reménykedünk és megoldjuk higgadtan. Egyik szomszédommal mindig azt mondjuk, hogy „Mindenre van megoldás”. Nos ez nem vicc, mert tényleg így van! (…)

Nagymamám mai napig elmondja, hogy az élete legszebb része volt, amikor ő kollégista volt, majd a végén hozzáfűzi, hogy „Éld át te is”!”

Minden pályázót Pataki Béla 80 év tanúi 1938-2018 című kollégiumtörténeti könyvvel jutalmaztank, míg a kiemelt pályaművek szerzői vásárlási utalványt is kaptak.

A Hódpress sütiket használ a jobb működés érdekében. Rendben!