Mögírták: 150 éve így bíztak a lutriban Vásárhelyen

Egy társadalmi baj fenyegetéséről írtak a Hód-Mező-Vásárhely közérdekű hetilap 1872. június 16-i számának címlapján.

A műveltség terjedésével olyan bajok jönnek felszínre, olyan hibák mutatkoznak, amelyeket az egyszerűséghez szokott kor nem ismert. Társadalmunkban új, és fájdalom igen gyakran veszedelmes eszmék keletkeznek, és azon hasznokat és előnyöket, melyeket a miveltség és felvilágosodás nyújt, félig meddig lerontják. A népnek szemei kinyílnak ugyan, de nem mindig a hasznosat pillantják meg, hanem a csábító fényben ragyogó rosszat is, és nem ritka eset, hogy éppen azt keresik, ami az örvény szélére juttatja őket. Ilyen veszedelmes baj, amely napról napra jobban terjed nálunk, a meggazdagodási vágy. Távol legyen tőlünk, hogy az igyekezetet, a józan takarékosságot, vagy a vállalkozási szellemet megtámadjuk, melyek a fentebbi célnak legbiztosabb eszközei, hanem meg kell támadnunk, kárhoztatnunk kell azon mohó vágyat, mellyel e célt a szerencse játékára bízzák.

Fortuna istenasszony kultusza a józan vásárhelyi nép között annyira elterjedt, hogy ez már-már veszedelmes versenytársa a takarékossági szellemnek, mely eddig közte uralkodott.

Hirtelen meggazdagodni, ez az óhajtása a legnagyobb résznek. A lutri és a sorsjegyek korszaka bekövetkezett, és ennek szomorú hatásait nem sokára meg fogjuk érezni.

A kis lottellát, mely a szerencsejátékot még a legszegényebbnek is lehetővé teszi, kormányunk még mindig fenntartja. A vásári bódékat, melyekben a szegény néposztály filléreit luttris játékokkal elszedik, rendőrségünk a legnagyobb könnyelműséggel eltűri, és vásárról vásárra szaporodik az ilynemű üzletek száma; a nép odatódul és egyeseknek nyereménye buzdítja a játékra, mely őt fáradtsággal szerzett pénzétől megfosztja. A gyermekek is oda hordják összekuporgatott pénzeket.

A Hódpress sütiket használ a jobb működés érdekében. Rendben!