Ahogy tram-trainnek, úgy a magánosított vásárhelyi közétkeztetésnek sem indult jól 2022. A vágányoknál nap mint nap akadt valamilyen probléma, ami késedelmet vagy járatkimaradást okozott, a tányéroknál pedig napról napra többen fejtették ki kritikus véleményüket azzal kapcsolatban, miféle főztje lett a konyhának. Jómagam egyiket sem minősíteném. Minősítse az, aki fizet érte!
Inkább arrafelé kapizsgálnék, hogy mindkét esetben egy-egy politikus elképzelésének eredményével szembesült az ember. Nem gondolom, hogy a váltó vagy a fakanál esetében a víziót megfogalmazó közszereplő lenne a hibás, hogy miatta hosszabb a menetidő, illetve ízetlenebb az étel, de annyiban mindenképpen felelősség terheli őket, hogy számításukból kihagyták a magyar rögvalóságot, ami hagyományosan lekicsinyli az alapanyag és a hozzáértés jelentőségét.
Mindkét esetben mielőbb korrigálni kéne. A hogyan és a miként megfejtését – vagyis, hogy előre vagy hátra vagy felfelé kell keresni a megoldást – meghagynám a projektek megálmodóinak. Talán többet érne a szolgáltatások finomhangolása ezer és ezer kampányszlogennél.
