„Nem érzem túlzásnak Márki-Zay Péter állítását, miszerint a Fidesz el akarja csalni a következő választást is!” – nyilatkozta a helyben.hu szerkesztőségének Haraszti Miklós, aki évekig az Európai Biztonsági és Együttműködési Szervezet (EBESZ) megfigyelője volt. A szakértő szerint az ellenzék kormányfő-jelöltjének állítását bizonyítja, hogy az előző két ciklusban a választók többsége hiába szavazott Orbán Viktor távozására, a pártja mégis kétharmados többséget szerzett.
Az ellenzék miniszterelnök-jelöltje, Márki-Zay Péter már jelezte, hogy a Fidesz részéről szervezett választási csalásra kell számítanunk. Ön, mint tapasztalt választási megfigyelő osztja ezt a véleményt?
Igen a válaszom. Örvendetes, hogy az ellenzéki miniszterelnök-jelölt néven nevezi a veszélyt.
Vagyis csak az történik, ami az előző két ciklusban, tehát 2014-ben és ’18-ban is jeleztek a nemzetközi megfigyelők. A civilek odáig mentek, hogy a tömeges csalás lehetőségét is felvetették. Lehet ezt még fokozni?
Bizonyára, hisz Orbán Viktor kormánya 2011-óta folyamatosan módosítgatja a választási törvényt. Márpedig a törvényi feltételek állandó átigazítása a Fidesz javára a választás lényegét, az esélyek egyenlőségét rombolja, nevezhetjük ezért strukturális csalásnak. Az egyik legismertebb trükk a második forduló megszüntetése volt. Tíz évig eltartott, mire a különböző ideológiájú választókat képviselő pártok felismerték, hogy nem viselkedhetnek úgy, ahogyan a demokráciában szokás, tehát, hogy jelentős mértékben fel kell adniuk az egymás közti versenyüket. A strukturális csaláson kívül van még a hagyományos csalás, a „kézimunka” a leadott szavazatokkal, mindaz, ami a választás napján történik. Mindezek segítségével a Fidesz már 2014-ben ismét a parlamenti helyek 67 százalékához jutott, pedig csak 40 százalékot szerzett.
Így utólag már azt is látjuk, hogy ezeket a durva beavatkozásokat a magyar társadalom miért vette tudomásul egy szó nélkül?
Volt azért némi ellenállás. Amikor a Fidesz 2011 után először változtatott egyoldalúan a választási törvényen, akkor Karácsony Gergely kezdeményezésére a Lehet Más a Politika képviselői – Schiffer András kivételével – odaláncolták magukat a parlament elé. De az ellenzék végülis belesodródott a választásokba. Így a Fidesz annak ellenére szerzett újra kétharmados többséget, hogy 2014-ben és 2018-ban már a választók többsége a Fidesz távozására szavazott.
Ennek ismeretében furcsa, hogy az ellenzék nem vonult utcára, hanem tudomásul vette a Fidesz törvénymódosításait, a csalási lehetőségek rendszerbe betonozását. A választási törvényt nem konszenzussal illik módosítani?
Csak az a választási törvény demokratikus, amelyik közös. A Fidesz alatt először történt meg a kommunizmus bukása óta, hogy egypárti diktátummal alkottak választási törvényt. Ahogy később alkotmányt is, s ezzel az egész rendszert.
Ezzel azt állítja, hogy az ismételt kétharmados győzelmet a Fidesz már korábban is választási csalással szerezte meg?
Igen – persze nem a büntetőjogászi, hanem a demokratikus norma szerint. Ahogy a lopás is lopás marad, még ha törvényt hoztak is róla maguknak.
Ilyen értelemben csalás a körzethatárok átrajzolása, s ezzel a Fidesz szavazók nyerhető körzetekbe szervezése. Csalás például az állampolgári egyenlőséget nyíltan vállaló diszkrimináció a határokon túl élő és a Nyugaton dolgozó magyarok között, akik nem szavazhatnak levélben. Hasonlóan csaló trükk a kamupártok gyakorlatilag meghívásnak nevezhető finanszírozása. További szervezett esélyegyenlőtlenségek vannak a pártfinanszírozásban és a médiához való hozzáférésben. A nyomtatott sajtó, a rádió és a televízió szinte totális propagandagépezetté változtatása szintén választási célú visszaélés. Vagy például a tény, hogy Fideszen kívül minden más pártot megbüntetett az Állami Számvevőszék olyan pártfinanszírozási szabálytalanságokért, amelyek sokszorosát észrevétlenül hagyta a kormányzópárt esetében.
Példátlan csalásra ad lehetőséget ad a szavazás szavazatszámlálás közben elkövetett csalás, amit az Unhack Democracy néven ismertté vált civil szervezet bizonyított. Ezt is szótlanul tudomásul kell venni?
Ezek már a szavazásnapi ,,kézimunkák„, a hagyományosabb csalások közé tartoznak, de hatásukban nem kevésbé súlyosak, mint a törvényhozásiak. Az ellenzék ezeket szinte meghívta azzal, hogy eddig nem mindenhol voltak szavazatszámláló delegáltjaik. Gyakoriak a láncszavazások, a szavazatvásárlások, az „urnatömések”, a szavazatok lefényképeztetése, a szavazók csalárd bejelentése fiktív lakcímekre, a szavazók utaztatása. Ez utóbbi egyébként pontos másolata a kommunizmusnak is megágyazó kékcédulás módszernek.
Szakértői becslések szerint csak a körzetek átrajzolása 5-6 mandátumot hozott a Fidesznek. Hozhattak-e ugyanennyit az ellenzéki szavazatszámlálók nélküli körzetekben a ,,kézimunkák„?
Pontosan ezt nem tudhatjuk, éppen, mert az ellenzéki szavazatszámlálók nem voltak jelen, de az bizonyos, hogy az ilyen trükkök elegendőek voltak ahhoz, hogy ha cipőkanállal is, de újra meglegyen a parlamenti kétharmad a Fidesznek. Mostanában szinte naponta új strukturális csalásokat követ el a parlamenti kétharmad. Ilyen volt az utaztatás legalizálása, vagy az eddig okirathamisításnak számító fiktív lakcím mentesítése a büntetés alól. Ezért nem érzem túlzásnak, amikor Márki-Zay azt állítja, hogy a Fidesz el akarja csalni a következő választást is. Az ellenzék kormányfőjelöltjének gondolatában az a politikai újdonság, hogy a csalásveszély tudatosítását a választási felkészülés részének tekinti. Kiváló program a szavazatszámlálók verbuválása és tréningje.
Korábban a kamupártok bevetése nem bizonyult hatásosnak, egyelőre viszont nem látszik, hogy négy hónappal a választás előtt egy olyan gigantikus fiktív szervezet, mint a milliárdos Gattyán Györgyé merre billentené az erőviszonyokat?
Akár töredékszavazatok is számítanak, és ez érvényes a Kétfarkú Kutyapártra is. A feladott hirdetései alapján Gattyán fizetett alkalmazottként futtatná az úgynevezett jelöltjeit. Ez, ha megvalósul, akár választási bűncselekménynek is minősülhet. De hát a hatóságok más kamu bizniszpártok ügyét sem hajlandók rendbe rakni.
A hírek szerint rövidesen jönnek a választási megfigyelők, ámbár eddig némi csalódást okoztak, hisz a választási visszaéléseket nem tudták megakadályozni. Van így az ellenőrzésnek értelme?
A külföldi megfigyelő misszióknak valóban nincs jogi hatáskörük. De például az egykori munkahelyem, az Európai Biztonsági és Együttműködési Szervezet jelentései mindig kemény kritikát tartalmaztak. 2018-ban például diszkriminációnak tartotta és megnevezte a külföldi magyar állampolgárok szavazatainak megkülönböztetését. Ráirányította a figyelmet a kormány és az uralkodópárt közötti pénzügyi- és média-összefonódására; a kormánypárti médiuralomra, az uszító propagandára, szólt a tiltott pártfinanszírozásról, a körzethatárok átrajzolásáról is.
Egy mondatban ez tényleg úgy hangzott, hogy a magyar választás szabad, de nem tisztességes. Ennél nem csalt kicsit többet a Fidesz?
Azt nem vonom kétségbe, hogy a Fidesz bármely számítás szerint megnyerte a pártok versenyét, de a választás szerintem már 2012 óta nem csak egyenlőtlen esélyű, hanem nem is szabad. A diktatúrák idejéből származó meghatározás szerint szabadnak akkor számít a választás, ha vannak versengő pártok és versengő jelöltek. Lehet persze azt mondani, hogy a csalások csak tisztességtelen versenyelőnyök. Viszont bizonyosan hozzátartozik a szabadsághoz a választási felülvizsgálati intézmények semleges működése. Márpedig szabad-e a választás, ha nem lehet számítani a Legfőbb Ügyészre, az Országos Választási Bizottságra, a Kúriára, az Alkotmánybíróságra, a Számvevőszékre, a közmédiára, a Médiatanácsra?
A legutóbbi jelentésből mit fogadott meg az Orbán-kormány, abból is leginkább Varga Judit igazságügyi miniszter?
A magyar kormányok 2010 óta – épp úgy, mint a közép-ázsiai kormányok – figyelmen kívül hagyták az ajánlásokat.
A nemzetközi megfigyelők által is igazolt törvénysértésekkel lehet-e európai bírósághoz fordulni ?
Minden uniós szerv hivatkozik az EBESZ jelentésekre, de a választási jogsértések nemzetközi bírói úton nem rendezhetőek. Pedig a magyar gyakorlatot elkaszálta már a Velencei Bizottság, az Európai Parlament összes vizsgálata, és az Európai Bizottság jogállami jelentései is.
Mondhatná-e az ellenzék, hogy az eddigi jelentéseket figyelembe véve olyan mértékűnek tartja a kormánypárti visszaélést és törvénysértést, hogy nem fogadja el a választás eredményét?
Több országában előfordult már, hogy minden addigi esélytorzítás ellenére az ellenzék belement az egyenlőtlen versenybe, de a nyilvánvaló csalás nyomán, az EBESZ jelentésével a kezükben, az emberek, és nemcsak a pártok, kimentek az utcára, s azt mondták, hogy ameddig nincs új választás, az eredményeket nem fogadják el. Ez történt legelőször Szerbiában még 2000-ben, s azóta a Ukrajnában, Grúziában is. Itt a választási csalás csak meggyorsította a rendszerváltást, a forradalmat. Az EBESZ-jelentések végülis a társadalomnak, a politikai folyamatnak szóló ajánlások. A kormányoknak, a pártoknak, a civil szervezeteknek szólnak – azoknak, akik megfogadják.