Lelkes tanárok és diákok serénykedtek, és hogy egy puttonyra ne legyünk túl sokan, így mindenki egy társának, tanárnak, diáknak adta át a csomagot. A megbeszélt időpontban megbolydult a kollégium, természetesen kellemes zenei aláfestéssel, hogy még hangulatosabb legyen a délután – tájékoztatta szerkesztőségünket Gregus József, diákönkormányzatot segítő pedagógus.
Mivel mindenki keresett valakit, de az a valaki is keresett egy embert, aki éppen mást keresett, komoly logisztikai feladattá nőtte ki magát az ügy. Kreatív kollégisták különböző taktikákkal készültek: voltak a türelmetlenebbek, ők mentek körbe-körbe. Voltak a bölcsek, akik úgy döntöttek, hogy egy helyben megállnak, és úgyis arra jön előbb-utóbb az, akit meg kell ajándékoznia. És volt olyan is, aki random fel-alá járkált, így adva a legkisebb esélyt magának, és annak is, aki őt keresi. A végére azért mindenki megkapta a csomagocskáját.
Alig pihenték ki a lótás-futást egy megnyugtató szilenciumon, újra talpon volt a kolesz: indultunk a futópályára. Régi hagyománya ez a kollégiumnak, hiszen a sport fontos szerepet tölt be sok nevelőtanáruk életében. A Mikulásfutáson három maratonista tanáruk (Horváthné Ruzsa Anita, Fehér Zsolt és Gregus József) ezúttal nem 42 km megtételére készült, hanem sereghajtóként mutattak példát a szintén mozogni szerető kollégistáknak.
Főztünk teát, kivittük a partybox-ot, fejünkbe csaptunk egy piros sapit. Bemelegítés után mindjárt neki is vágtunk a távnak. Meleg tea enyhítette futásban kifázott testünket, énekeltünk, táncoltunk és egy kis szaloncukorral pótoltuk az energiakészletünket. Együtt voltunk vidámságban, szeretetben a gyerekeinkkel, ami a mai időben mindennél többet ér – fogalmazott Gregus József.
