A szakmaiságot nagyban és kicsiben – mondhatnánk helyben – sokszor nélkülözi a politika. Annyira hívő táborok frontjává vált a mai magyar közélet, hogy az abban résztvevők sűrűn megfeledkeznek az érvek és következmények józan tálalásáról, az érdemi viták lefolytatásáról, s ezzel lényeges szempontok maradnak kibeszéletlenül, így csak nagy ritkán esik meg, hogy mindenki elégedetten áll föl egy ügy köré kerekedett diskurzusból.
Hála az égnek, vannak üdítő példák – még Vásárhelyen is. A közétkeztetésben foglalkoztatottak érdekében posztolt egy lényegre törő írást a múlt héten egy helyi szakember, és meglátásai célba találhattak. A konyhai munkavállalók érdekeinek sikerült érvényt szerezni.
A történet itt nem ért véget, mert pénteken kiment egy városházi közlemény, amiben megint sikerült némi politikát csempészni – szerény véleményem szerint feleslegesen. Mert valóban – igazat adva a megjelent kommünikéhez hozzászóló szakembernek – nincs pártos konyhai lopás, fideszes vagy ellenzéki, csak lopások vannak, amik döntően szociális indíttatású cselekmények.
Mint ahogy fideszes vagy ellenzéki közművelődés sincs, csak magyar meg helyi közművelődés van, ahol a döntéshozatalnál igenis számítania kell(ene), ki mennyire képzett, tapasztalt, jártas, tájékozott a vásárhelyi kultúra vonatkozásában, azt pedig figyelmen kívül kéne hagyni, a közéletben milyen irányultságot képvisel valaki, mert a közétkeztetés és a szellemi élvezetek konyhájában is csak a szakma számít, az, amit ott kifőztek.
A fenti párhuzamot pusztán azért voltam kénytelen meghúzni, mert elolvasva a közgyűlési jegyzőkönyveket és visszanézve a közgyűlési videókat, a közétkeztetés témájában és a helyi közművelődés irányítása kapcsán lezajlott közgyűlési döntéshozatalok során sem voltak érdemi kérdések, vélemények egyik oldalról sem, a képviselők nem kívántak előrukkolni aggályaikkal, félszeikkel, és még reményeiknek sem adtak hangot. Persze nem lehet minden szakmához érteni, de akkor legalább kérdezni illene. Akár konyhanyelven.
