A HSZC Cseresnyés Kollégium készül a Pataki Béla által szerkesztett 80 év tanúi – Cseresnyés emlékezet 1938-2018 című kollégiumtörténeti könyvük bemutatójára. A könyvet elsőkként kezükbe vevő tiszteletpéldányokat kapó olvasók ajánlásokat írtak a könyvhöz, melyet megoszttak szerkesztőségünkkel.
Szathmáry Lilla (édesapja, dr. Szathmáry Lajos szervezte meg 1938-ban a Cseresnyés Kollégium elődjét, a Tanyai Tanulók Otthonát):
A múltunk a jelenünk, a felelős vagy felelőtlen jelenünk a jövőnk. A 80 év tanúi szerkesztője ennek tudatában formálta, rendezte az összegyűjtött, hatalmas anyagát egy kivételesen igényes könyv keretei közé. A cél az értékmentés, s hogy vegyük észre a mindennapi csodákat is. Egy jószándékú gondolat és hat éles eszű, csillogó szemű, szorgalmas tanyai kisfiú hozta létre sok száz kollégista fiú és leány otthonát, ahol barátságok-, valamint tudás és további értékek születtek. A történet szép, a vallomások és emlékezések kortörténeti szempontból is érdekesek, sok esetben meghatóak. Hódmezővásárhely büszke lehet kollégiumára s az azt méltató szép kiadványra.
Dr. Tószegi Zsuzsanna (édesapja, dr. Tószegi Péter volt a legelső kollégista az intézmény 1938-as megalakulásakor):
Pataki Béla könyve azoknak a halhatatlan tanáregyéniségeknek és az általuk képviselt szellemiségnek állít tisztelgő emléket, akik nyolc évtizede bizonyítják: Vásárhely „százados nagy iskolája” befogadja a tanulni vágyókat – származásra, vagyoni helyzetre tekintet nélkül.
Faragóné Szénásy Emese (édesapja, Szénásy Gyula javasolta 1938-ban a Cseresnyés Kollégium elődjének, a Tanyai Tanulók Otthonának a felállítását):
Pataki Béla 80 év tanúi című, a visszaemlékezések alapján összeállított igényes, szép, komoly kiadványát forgatva derűvel telt meg szívem s egy japán haiku jutott eszembe:
„Figyelmes szemnek
pásztortáska virágzik
kerítés tövén.”
Igen, Pataki Béla évtizedes kollégiumi nevelői munkával a háta mögött, s a rá jellemző figyelmes szemmel szemlélve a környezetét, a világot, rágyönyörködtet a sok kicsi „virágra”. Fölmutatja az iskola, a család melletti, a „kerítés tövén”-i kollégiumi életnek az egyén, a közösség, a nevelők virágot növesztő képességének, munkájának értelmét, szépségét, örömét. E „kerítés tövén” virágzó, tarka „virágok” gyűjteménye teszi gazdaggá, örömet adóvá, s értékessé ezt a művet. Megmutatja a kicsiben a nagyot.
Ormos Zsuzsanna (édesapja, Ormos Ferenc kollégiumi nevelőtanár 1954-1959):
Már a könyv megszületésének gondolatát is tapssal fogadtam, a felépítését, a tartalmát, a szerkesztését – egyáltalán amilyen lett – pedig vastapsolom. „A régi házak olyanok, mint az öregemberek, tele vannak emlékekkel.” – mondja egy cseh elbeszélő. Valóban: a történeteket könnyekig ható szeretet, kedvesség, valamint humor hatja át, ugyanakkor a könyv tartalmában a helytörténeti tények pontos dokumentáltsága érvényesül. A „régi házak” újra „lakhatóvá” válnak az emlékező és az olvasó számára egyaránt. Tiszta szívemből gratulálok Pataki Béla munkájához, és további megérdemelt sikereket kívánok!
Dr. Sipka Rózsa (édesapja, dr. Sipka Sándor a Cseresnyés Otthon igazgatója 1941-1944, édesanyja, dr. Sipka Sándorné Serfőző Rózsa, a Lorántffy kollégium nevelőtanára 1947-1949):
Meghatottsággal és elismeréssel vettem kézbe a 80 év tanúi című kötetet, amely Pataki Béla több évtizedes munkájának a gyümölcse. A maga nemében egyedülálló ez a kiadvány, mint ahogy egyedi volt a kezdeményezés is 1938-ban, a tanyai, hátrányos helyzetű, tehetséges diákok segítése, társadalmi felemelkedésük lehetőségének a megteremtése. A kötet nagyon gazdag információs anyagot tartalmaz. A szerző alaposan áttanulmányozta a korabeli dokumentumokat, a volt kollégistákkal és a hozzájuk kötődő személyekkel készült interjúk, visszaemlékezések pedig elevenné, olvasmányossá teszik a könyvet. A páratlanul gazdag képi anyag visszarepít időben a kezdetekhez, majd láthatjuk azt a kontinuitást, ahogy az intézmény – megőrizve a hagyományokat -, megfelel az új kor elvárásainak. Pataki Béla méltó utóda azoknak a pedagógusoknak, akik magukénak érezték a kollégiumi nevelés felelősségét, és meglátták a lehetőséget, hogy ebben a tanár-diák együttműködésben hogyan gazdagodik kölcsönösen a személyiségük. Végtelenül tiszteletreméltó a szerző hűsége a munkahelyéhez. Ezzel a művével méltó emléket állít annak az intézménynek, ahol több évtizede formálja, alakítja, segíti a rábízott fiatalok életét. Nekem és a bátyámnak nagy örömet okoz, hogy láthatjuk a szüleink képét, az ő tanári létüknek egy szakaszát, amelyben szép és nemes feladatra vállalkoztak, a tehetségek mentésére, támogatására, nevelésére, amelyet a későbbi pedagógus pályájukon is a legfontosabbnak tartottak.Ez a mű nagyon értékes kortörténeti dokumentumkötet Vásárhely neveléstörténetének tanulmányozásához. Mindenkinek szeretettel ajánlom.
Dr. Kádár Péter (a Cseresnyés Kollégium igazgatója 2004-2010):
Ez a Cseresnyés-emlékkönyv olyan, mint egy mintafurat a gleccserből. A jég, az üzenetközvetítő rétegenként zárja magába nemzedékek, évszázadok, évezredek világának üzeneteit. Az emlékkönyv idő-furatában így rétegeződnek egymásra a kollégista-generációk emlékei. Benne látom édesapám diákkorát, a kezdeteket, a saját Bethlenes éveimet a hetvenes-nyolcvanas évekből, meg a közelmúltat, amikor a mai nevelőkkel váltottuk egymást az ügyeletben. Fiatal arcok és koros tanúk – egy szellemi család, Németh László álma. Egymásra rakódott, egymásra forrt diák- és tanárgenerációk, élet-lenyomatok zavarba ejtő sokasága; maga az élet, az önfeledt létezés egymásutániságában…
Árva László (Cseresnyés-díjas kollégista, a Németh László Gimnázium, Általános Iskola
igazgatója):
A kollégium történetét bemutató kötet jóval több kollégiumtörténetnél. A múlt század második felének Magyarországa is megismerhető belőle, a szocializmus kevés emberi vonásainak egyike: az esélyteremtés a falvak gyermekei számára. Ami pedig ennél is fontosabb; szerethető ez a könyv, mert megidézi legszebb emlékeinket, és mert megismerhető belőle fiatal korunk gyermekeink, unokáink számára.
Bakos László (egykori kollégista 1967-1971):
Magam egyike vagyok azoknak, akik négy éves kollégiumi létüket az 1967-ben átadott Cseresnyés (akkor: Szántó Kovács János) Kollégium új épületében kezdték. Az elkészült könyv olvasásakor eddigi ismereteim jelentősen bővültek a megalakulás körülményeiről, a közel egy évszázad történelmébe ágyazott előzményekről. Nosztalgiával emlékezem az ott töltött felejthetetlen négy évemre, rácsodálkozva az elődök és az utódok visszaemlékezéseire. Köszönöm a szerzőnek, hogy több alkalommal is vendége lehettem a jubileumi rendezvényeknek, valamint egyik interjúalanyaként szerepelhetek ebben a remek összeállításban. Nagy elismerés Pataki Bélának (és segítőinek) ahhoz a hatalmas munkához, mellyel szervezte (szervezték) a megemlékezések sorozatát, és rengeteg időt ráfordítva, fáradtságot nem ismerve – a kapcsolódó dokumentumfilm mellett – megalkotta e túlzás nélkül kultúrtörténetinek tekinthető, rendkívül színvonalas kiadványt; egyben ajánlom az egykori, a jelenlegi és a leendő kollégistáknak, és mindazoknak, akiket érdekelnek közelmúltunk velünk élő, kevesek által ismert történései.
Gergely László (egykori kollégista 1967-1971):
Hiánypótló, nagyszerűen szerkesztett és illusztrált kötet, amely emléket állít a hódmezővásárhelyi diákotthonok történetének, a Tanyai Tanulók Otthonától a Németh László nemes fölajánlásával megszületett Cseresnyés Kollégiumig.
