Tudom, nem leszek népszerű, ahogy ő is tudta, sokak szemében nem lesz népszerű, mégis felvállalta, miként nekem is tennem kell.
A hazai gyógyítói közösség – és a politikai ellenzékből is jó néhány véleményvezér – megbotránkozott azon, hogy Orbán Viktor egy pénteki rádióinterjúban leinasozta azokat a rezidenseket, akik az orvosokkal, ápolókkal, mentőkkel és beteghordókkal vállvetve küzdenek a járvány betegeiért a koronavírussal szemben. „A magyar egészségügyben nincsenek inasok” – jelentette ki szombat esti közleményében a Magyar Rezidens Szövetség. Azt gondolom, az érintettek joggal emeltek szót egy lealacsonyító kifejezés elhangzása miatt, a kormányfő megjegyzése – különösen a jelenlegi helyzetben – sértő volt.
Nemkülönben az a kommentáradat, ami egy vásárhelyi fiatalember nyilatkozatát kísérte a közösségi oldalon, miután lapunk beszámolt róla, hogy kritikával illette a jelenlegi vásárhelyi városvezetést a Pesti TV-ben.
Nyilvánvaló, nem kell a mondanivalójával egyet érteni, és könnyű kifigurázni, hogy még nem mikrofonkész, de azt elvitatni egy 18 éves választópolgártól, hogy neki véleménye, meggyőződése lehet, kétségbeejtő. Egyes ellenzéki pártok azt szeretnék, hogy már a 17 évesek is szavazhassanak, erre jön valaki a vásárhelyi Fidelitasból, aki nem meglepő módon a kormánypárt felől érkező kritikákat citálja, és rögtön taknyos lesz.
Inkább becsülni kellene azokat a fiatalokat, akik – független a pártszimpátiától – felvállalják álláspontjukat, vitát generálnak a közügyekben, hajlandóak kamera és mikrofon elé állni, és állják az ellentábor megvetését úgy is, hogy valójában semmit nem tettek, pusztán éltek a vélemény- és a szólásszabadság adta jogaikkal.
Érdemes tükörbe nézni! Ha egy momentumos gimnazista ment volna be az ATV-be, hogy ott a kormányzati lépéseket vagy a vásárhelyi buszos történet kormányhivatali szálait kritizálja, akkor ő is taknyos lett volna? Vagy inas?
