Szenátusi szavazásra készül ma a Szegedi Tudományegyetem. Nem is akármiről: arról, hogy több magyarországi egyetemhez hasonlóan alapítványi igazgatás alá kerüljön-e az intézmény, vagy maradjon állami fenntartású. A tét nem kicsi. A váltás támogatói főként financiális érvekkel jönnek, de gyanúsan nagy a titkolózás. Véleménycikk.
Modellváltás előtt a Szegedi Tudományegyetem? Ez most még csak kérdés, bármennyire is írta tényként a közszolgálati(?) televízió híradója. A döntést előreláthatólag ma délután hozzák meg.
Az ötletet támogatók, akik között megtalálható Dr. Rovó László rektor, valamint Dr. Fendler Judit kancellár, azzal érvelnek, hogy olyan pénzügyi támogatások nyílnak majd meg, amivel sokkal nagyobb bevételhez juthat az egyetem, és ezáltal színvonalasabb lehet a szakmai munka. A modellváltás hiányában ellenben lépéshátrányba kerülnek, és ezáltal az egész régió is.
Figyelembe véve, hogy január elején beszéltek először arról, hogy szeretnék a modellváltást kezdeményezni, eléggé rövid határidő alatt kellene, vizsgaidőszak és pandémia alatt a kérdésben. A Szenátus is alig kap valami tájékoztatót, volt olyan, szenátuson kívüli oktató, aki rá is kérdezett, hogy a tagok vajon tudják-e, miről szavaznak.
Hova ez a nagy sietség, és egyáltalán, mire ez a nagy titkolózás? Mert az hagyján, hogy a közvéleményt kizárják egy olyan kérdés eldöntésének megtekintéséből, amely súlyos közpénz milliárdok átjátszásával járna alapítványi formába, majd az elveszítené közpénz jellegét, de az első, január 18-i, a témával is foglalkozó szenátusi ülésre még az oktatók (40 fő) és a hallgatóknak (20 fő) is egy kis részét engedték be.
Rovó és Fendler szerint gyakorlatilag nincs is hátránya a modellváltásnak, vagy azok is bagatellek. A kormánynak most amúgy is az a koncepciója, hogy úgymond magánkézbe adja az egyetemeket, már több mint 10 egyetem járt és járhat ebben a cipőben.
Ami lehetne örvendetes is, de ezek a magánosítások még véletlenül sem az angolszász vagy a skandináv modellek szerint mennek végbe, a politika, vagy az egyoldalú politikai cél teljes kizárásával. Az egyetemek felett ugyanis egy 5 tagú alapítványi kuratórium „őrködne”, amely több helyen már átvette, de mindenképpen átveheti a szenátus és a rektor eddigi jogköreit. Ez pedig minden, csak nem biztosíték. Az eddig modellt váltott egyetemek kuratóriumaiban olyan, a kormányhoz nagyon is köthető személyek foglalnak helyet, mint Szijjártó Péter, Varga Judit vagy Lázár János.
A Szegedi Tudományegyetem Alapítványi kuratóriumában a hírek szerint helyet kapna Novák Katalin, a családokért felelős tárca nélküli miniszter vagy éppen Nemesi Pál, a függetlenként, de a Fidesz-KDNP támogatásával a 2019-es polgármester választáson induló vállalkozó. A rektor és a kancellár egy belső értekezleten azt mondta, ők tudják, kik lennének a kuratórium tagjai, de nem árulják el. A hírek szerint egyébként Rovó László és Dr. Szabó Gábor, korábbi rektor is helyet kapna a kuratóriumban.
Azt sem igazán értem, honnan és milyen olyan pénz, forrás érkezhet az egyetemekre, amik állami fenntartás mellett nem érkeznének meg. Mi lesz a nem oktató dolgozók sorsa, mert nekik jelen keretek között nem jár majd a belengetett kétszer 15%-os béremelés. Mi lesz az államilag finanszírozott helyekkel, és talán ami a legfontosabb, és az SZFE kapcsán már tisztán látszik, mint kérdés, mi lesz az egyetemi ingatlanok sorsa.
A munkavállalókkal kapcsolatban egy figyelmeztető jel: a Magyar Agrár- és Élettudományi Egyetemért Alapítvány, amely a gödöllői Szent István Egyetem új alapítványi formája, 200 ember elbocsátásával indított. Erről Lázár János így vallott a 24.hu-nak adott interjújában:
„Kétszáz ember kirúgásával nyit a kuratórium. Ki fogja világszínvonalon tanítani a bővülő létszámú hallgatóságot?
Az elbocsátásokat épp a forráshiány és a rossz gazdálkodás tette szükségessé. Ez tehát az előző fejezet lezárása volt, nem az új fejezet kezdete. Az alapítványi modell egyebek mellett épp abban segíthet, hogy az egyetem ezentúl több forrásból és jobban gazdálkodjon, mint eddig.„
Persze azt pár nap alatt eldönteni, hogy mi a rossz gazdálkodás meg mi a jó gazdálkodás, elég bátor vállalás.
Szegeden tehát annyira sok a nyitott kérdés, oly nagy a titkolózás a mostani vezetőség részéről és olyan kevés a garancia, hogy a mai napon egészen egyszerűen nem lehet most helyes és megfontolt döntést hozni. Rovó László viszont valamiért nagyon siet.
