Forrás: Netflix

Diane elnézést kér

Sorra mondanak fel a fehér szinkronszínészek, akik nem fehér karaktereket játszanak – adta hírül az Index. A Bojack Horseman-ben az egyik főszereplő, a vietnámi-amerikai írőnő Diane Nguyen hangját adó Alison Brie nem mond föl, mivel a Netflix rövidre zárta a sorozatot, hanem elnézést kér, amiért elvállalta a munkát. Nem értem.

Az egyik legjobb sorozat, amit valaha láttam, Diane volt az egyik kedvenc karakterem, szerintem zseniális alakítás volt hangban is, most rosszul kéne érezzem magam? A főszereplők közül a félig ló-félig ember Bojack-et és a kutya Mr. Peanutbutter-t kinek kellett volna szinkornizálnia? Mi lesz a nemzeti szinkronokkal? Például itthon nem biztos, hogy minden etnikumból találnak elég szinkronizáló színészt. (Diane magyar hangja az azóta futó szinkronos verzióban Nemes Takách Kata, aki sejtésem szerint se nem amerikai, se nem vietnámi.) Egyébként sem hiszem, hogy hangról fölismerném, hogy valaki félig vietnámi vagy sem.

Pont a Bojack-et azért volt kár idecitálni, mert egy csomó társadalmi csoportot abszolút éretten mutat be, nem azok szerint a borzasztó unalmas sztereotípiák szerint, ami alapján az indiaiak úgy néznek ki, mint Raj a Big Bang Theory-ban, nálunk a romák pedig úgy, mint a Szőke Kólában.

De a lényeg pont, hogy mi fog attól megjavulni, ha innentől minden karaktert csak vele teljesen megegyező tulajdonságokkal rendelkező színész szinkronizálhat? Úgy vélem, semmi. Nem lehet egy ilyen vélt csodamegoldással túl lenni azon, hogy sok társadalmi csoportot előítéletesen ábrázol a média.

Ez ugyanaz a logikai hiba, mint amikor mélyen húzódó nemi különbségeket női kvótával, szintén mélyen húzódó szociológiai-kriminológiai problémákat pedig halálbüntetéssel akarnak sokan orvosolni. Olyan jó lenne azt hinni, hogy vannak ilyen csodaszerek, amelyek egy csapásra megoldják évszázadok problémáit. A valóságban nyilván ezek nem működnek, ezeket az árkokat háromezerszer körbe kell futni oda-vissza, mire esélyünk van a betemetésüket elkezdeni.

A konkrét példára visszatérve: nem az a probléma, hogy kik szinkronizálnak egyes karaktereket, hanem, hogy általában nagyon sok társadalmi csoport iszonyú előítéletesen és felületesen van ábrázolva – és ehhez sokszor találnak az adott csoportból érkező színészt is, tényleg ne gondoljuk, hogy ez megold bármit, ez csak egy látszatintézkedés. A megoldás pont az, hogy olyan sorozatok, mint a Bojack Horseman elő tudnak venni és ki tudnak hordani olyan félreértett, alulreprezentált társadalmi csoportokról való gondolkodást is, mint például az aszexuálisok. De hogy egy hazai jó példát említsek: ugyanezt tette meg a legnagyobb megdöbbenésemre az RTL-féle Válótársak is.

Nincs más út: olyan alkotók kellenek a szakmában, akik azt mondják, hogy ezt sokkal jobban is lehet csinálni, majd nekiállnak és sokkal jobban csinálják. A Bojack Horseman alkotói például ezt tették, nincs miért bocsánatot kérni egyiküknek sem. Egyébként aki még nem látta, nézze meg, majd egyszer írok róla valamit rendesen is.

A Hódpress sütiket használ a jobb működés érdekében. Rendben!